Kicsit elveszettnek érzem magam, de tudom, hogy jobb lesz. Másnál is volt így?

10

Nem te nevezted élősködőnek de a 9 már igen. Na mindegy.

Azért kíváncsi lennék hogy mikor a saját gyereked van ilyen helyzetben mit csinálnál. Gyanítom nem így vélekednél.

A megfutamodásban igazad van.

12

Ez jól hangzik amit írsz, de szerinted a kérdezővel is ennyit foglalkoztak? Gyerekkorában neki is elmagyarázták? Megtanították? Mikor kommunikálni nem mer/tud velük.Mert szerintem nem.

Amilyen normálisan írsz, ez alapján is csak azt tudom feltételezni hogy akárhogy is nevelted a gyereked akkor is segítenél neki ha ilyen problémája lenne, biztos vagyok benne hogy nyújtanád a kezed ha egy fillérje sem lenne.

Sose legyek ilyen szülő (ember), mint egyesek. Szerintetek az normális, hogy a család lazán elver kb. 5000 Ft-ot mozira egy délután, de a kérdezőtől elvárják, hogy havi 10000 Ft-ból fedezze az étkezését és az egyéb szükségleteit (a többit pedig leadja)? Gyengébbek kedvéért 333 Ft/nap (3-4 zsemle meg egy csomag párizsi ára).

Egyrészt szülőként sosem várnám el a frissen végzett 20 éves gyerekemtől, hogy fizessen nekem, akkor sem ha dolgozik, hacsak nem vagyok annyira anyagilag megszorulva.

Másrészt miből fizessen, ha neki sincs felesleges jövedelme.

Anyukám sose várta el, hogy pénzt adjak haza. Nem tudom, másoknál hogyan működik, de nálunk a mamám támogatta a szüleimet, a szüleim minket (persze, ha gond van fordítva is működne), mi pedig azt tekintjük alapnak, hogy elindítsuk a gyerekeket az életben. Nem azt, hogy a gyerek adjon pénzt nekünk.

Ne félj, ha lesz munkád, és a saját lábatokra tudtok állni a barátoddal, akkor jó lesz.

Ilyen gondom nem volt, mint neked, de én az első párommal közös albérletünkben éreztem először, hogy ez a mi otthonunk, még ha csak ideiglenes volt is.

Nézd utolsó, itt mindig csak egy oldalát látod a történetnek. Vagy igaz, amit a kérdező leir, vagy nem. Én magamból indulok ki, azt írom, amit én tennék adott helyzetben.

Ha a gyerekemnek majd nem lesz munkája, akkor segítem nyilván, de nem a vegtelensegig. A cél nem az, hogy 40 évesen is otthon éljen és mi tartsuk el. Szerencsére ő már most is elég céltudatos -12 eves- így nem gondolom, hogy erre szükség lesz. Nem tudom, a kérdezőt hogy nevelték, de sok esze nincs -már elnezest- hogy így lelep otthonról

Nézd, annak ellenére, hogy nekem sosem kellett pénzt hazaadnom, megvolt az igényem rá, hogy minél előbb a saját lábamra álljak, még nem vagyok 40, de már saját házunk és családunk van a férjemmel, szóval nem nőttem a szüleim nyakára.

A sztoriból nekem az jön le, hogy a kérdező sem a lábát lógatja, hanem munkát keres, de másfél hónap alatt még nem jött össze. Ezt én még nem minősíteném ingyen élésnek.