Mit tegyek, ha a szüleim nem értik meg, hogy nem akarok együtt nyaralni velük?

Júniusban mennénk külföldre nyaralni, családostól, és ilyen varosnezos sétálós nyaralás lenne. A gond az, hogy nekem egyáltalán nincs kedvem elmenni. Ezt hiába mondom nékik mindig annyit mondanak" Jössz és kész!/Jó lesz az!/Te se tudod már mit akarsz/Te sehova se akarsz menni". 17 leszek nyár végén és olyanokkal jönnek, hogy "nem maradhatsz itthon egyedül 5 napra, az rengeteg idő" De én egyáltalán nem akarok menni! Teljesen más terveim vannak, és más eletritmusom is. Pl nekem egy éjszakai séta es a 10-kor kelés a jó, nékik meg a 7-kor kelés és este 7-kor séta. Tehát teljesen más az "eletritmus" is. Soha nem mentem el még bulizni, nem iszok egyáltalán, mivel nem szeretem az alkoholt, és még sose késtem, és mindig betartottam a szavam. Megbízható vagyok szerintük, de 5 napra nem mernek egyedul hagyni, úgy hogy mar majdnem 17 éves leszek akkor. Én nyárra mást terveztem. Júniusban pihi, Július diákmunka, Augusztusban meg elmenni egymagam egy bringás túrára belföldön, ugyanis nagyon szeretek bicajozni. De nekem ez a nyaralás maga lenne a pokol. Ne értsétek félre, nem arról van szó, hogy el vagyok kényeztetve, hanem szimplán arról, hogy 17 évesen ugy kezelnek mint egy óvodást, akit nem lehet otthon hagyni egyedül 5 napra. Mit tegyek?