Más szülei is ennyire utálják az embereket?

Mert az emberek agyatlan idióták. Állat módjára él és viselkedik a 95%-uk. Én is gyűlölöm őket. Örülök mikor végre hazaérek és nem kell a pofájukat látnom és hallgatnom az ostoba röhögcsélésüket vagy okoskodásukat. Olyankor végre nyugtom van. Csend van és nyugalom. Végre tudok gondolkozni.

Ők is így lehetnek ezzel.

Ne törődj az elvárásaikkal, jóváhagyásukkal, hanem járj el! És vigyél haza másokat akkor is, ha ordítanak utána veled.

Nekem is ez volt, és utólag átgondolva ezt kellene csinálnom, ha még egyszer élhetném azt az időszakot. Ő egészen mások, mint Te, és sosem fognak támogatni/elfogadni/szeretni bizonyos dolgokat, amik Neked fontosak. Nem kell meggyőzni őket, hanem egyszerűen fogni kell magad és úgy csinálni, ahogy nekem magadnak jó.

Tehát nem úgy, hogy "eljöhet Gábor szerdán"? Hanem csak megcsinálni: Felugrik Gábor mindjárt, nálam lesz estig.

a kifogások általában azok, hogy nem érek rá készülni étellel, takarítással, stb. De erre nincsen szükség, nem is kell igénybevenni tőlük.

Az emberek vagy introvertáltak vagy extrovertáltak.

Az extrovertált (kifelé forduló) embereket az tölti fel érzelmileg, hogy más emberek társaságában vannak és úgy érzik jól magukat. Az introvertált (befelé forduló) emberek jóval kevesebbet szeretnek emberek között lenni. Úgy töltődnek fel érzelmileg, ha magukban rendezik a gondolataikat.

A probléma talán abból adódhat nálatok, hogy a szüleid introvertáltak, te pedig extrovertált lehetsz.

Mi lenne, ha a héten egy napot kijelölnétek együtt, amikor te bárkit elhívhatsz magadhoz, és ha akarnak, ők is csatlakozhatnak, de nem kötelező. Mondd nekik nyugodtan, hogy ha azt szeretnék, hogy többet legyél otthon, akkor a te társasági szükségeid is legyenek betöltve: hadd hívhass meg másokat.

Az introvertált embereket igenis időnként ki kell mozdítani befordult életükből - nem 2 évente egyszer, hanem sűrűbben. Én ilyen típus vagyok. De törekszem arra, hogy legyenek barátaim, akikkel legalább 2hetente időt töltök.

Az extrovertált embereknek pedig időnként meg kell tanulniuk rendezni a gondolataikat, szembenézni önmagukkal. Nekik meg ez nehéz. Leülni.

Amúgy tök rendes tőled, hogy előre bejelented, hogy szeretnél valakit meghívni - és nem csak egyszerűen beállítasz velük.

Ne add fel! :)

A férjem szülei detto ilyenek, mondjuk ők 60 évesek. Soha nem hívnak át magukhoz senkit (a fiaikon kívül), pedig rengetegszer hívták őket vendégségbe mások, ahova persze elmennek, de visszahívni már senkit nem hívnak vissza, mert az nyűg. Ők hazaérnek a munkából, és fetrengenek egész nap a TV előtt. Még csak nem is takarítanak, mert minek, és persze az is nyűg. (El lehet képzelni milyen kosz van náluk, már a férjem feje ég olykor mikor áthívnak bennünket pl ebédre, és még olyankor sem képesek pl kitakarítani legalább a wc-t!)

Látszólagosan mindenkivel jóban vannak, de egyébként mindenkire mondják a magukét a hátuk mögött. Nagyon bunkók és nem ismerik az alapvető társadalmi illemet sem, vagy csak simán nem akarják gyakorolni. Abszolút ők sincsenek szocializálódva, mert ketten eléldegélnek a ház falai között, kimozdulnak ha nagyon muszáj, de ennyi. De rygébként ennek ellenére hogy semmiről nincs fogalmuk, mindenről határozott véleményük van, ami akkora butaság, hogy legszívesebben megmondanám nekik olykor, hogy idióták.

Az ilyen emberekkel nem tudsz mit tenni, kész tények elé kell állítani őket, vagy egyszerűen csak mondd meg a szüleidnek, hogy kellemetlennek érzed, hogy a barátaid és a párod szemében nagy bunkónak tűnhetnek, mivel te mindig át vagy hívva, te pedig sosem hívhatod át sem a párod sem a barátaid még egy teára sem. De lehet, hogy én is azt tenném, hogy írnék egy sms-t nekik, hogy fél óra múlva otthon vagyok Mariskával, vagy Petivel, átjön hozzánk 1-2 órára és pont.

Azt gondolom, hogy 18 évesen már ne a szülők döntsék el, hogy fölugrik-e hozzád egy-két órára egy ismerősöd vagy nem. Nem kell készülni, nem kell jópofizni, köszönnek egymásnak amikor jön és megy, egyébként meg bent ül a te szobádban.

Szerintem bejelentés nélkül menj együtt haza egy ismerősöddel és hívd be. Akkor is, ha utána balhé lesz emiatt. Mondd meg, hogy együtt jöttetek erre, akkor jött az ötlet, hogy ugorjon be hozzád. Vagy kölcsönadtad neki egy könyvedet vagy CD-det stb. Ezt csináld meg rendszeresen. Jó esetben rájönnek, hogy semmi baj nem lesz ebből, rossz esetben állandósulnak a veszekedések emiatt. Ez utóbbi esetben tudod, hogy a középiskola után mihamarabb el kell költöznöd tőlük, ha normális fiatalságot akarsz magadnak.