Anya szerintem örökre megharagudott rám. Mikor kezdeményezzek nála? Vagy hagyjam, hogy lenyugodjon?

Úgy volt, hogy májusban férjhez megyek...

Több száz meghívott, mesebeli esküvő, stb. Szóval minden tökéletes lett volna. Ha én nem lépek vissza.

Még mielőtt beszéltem volna a volt vőlegényemmel, próbáltam ezt elmondani anyának. De ő nagyon nem akarta, hogy szakítsak a párommal, merthogy "ez csak hullámvölgy", "úgyis megnyugszom majd az esküvő után", "évek múlva már csak nevetni fogok azon, hogy szakítani akartam vele". De Istenem, ha másba vagyok szerelmes, az nem hullámvölgy, amiből majd kimászunk. Meg nem azért tanulok, hogy később kávézókban, szépségszalonokban, vagy különböző tengerpartokon ücsörögjek. Mert anya ilyen. Mindent elnézett apának azért, hogy a luxus és a magas életszínvonala megmaradjon. Szemet hunyt a folyamatos megcsalások felett és a mai napig úgy viselkedik, mintha még mindig szerelmes kamaszok lennének. A házban meg olyan fagyos a hangulat, ha mindketten otthon vannak, mintha az Északi-sarkon lennénk. De cserébe anya soha életében nem dolgozott egy percet sem és neki ez megérte.

Viszont én nem ilyen életet akarok és ezt megmondtam neki... Konkrétan tíz percig mondtam, szünet nélkül, mert elkezdte, hogy mekkorát csalódott bennem és hogy nem egy buta lányt akart nevelni, aki az átmeneti érzései miatt tönkreteszi az életét. Szóval eléggé összebalhéztunk...

És most nem áll szóba velem.