Egy ilyen hálátlan alkoholistával érdemes törődni?

Apám alkoholista, 15 éves lehettem mikor azzá vált, 10-es éveim végét tönkre is tette, de szerencsére sikerült eljönnöm.

Azóta családom van, külön élek, jól elvagyok.

Apám nem dolgozik, 55 éves, rokkant nyugdíjat kap (semmi baja, a családi kapcsolatok révén befolyással lett leszázalékoltatva, mert ő annyira fáradt, és munkaképtelen,hogy nem tud dolgozni, így el lett neki intézve, örüljön)

Hiba vagy sem, akkor sem dolgozna, ha nem lenne leszázalékolva, így legalább kap egy kis pénzt.(amit nem érdemel meg.)

A testvéreimmel tartjuk el, meg a rokonok, és néha a szomszédok adnak neki ennivalót, meg sajnos pénzt.

Én lakom hozzá a legközelebb, a bátyám külföldön dolgozik, ő jön 2-3 havonta, és ad neki 100-120 ezret, amivel azonnal rohan a kocsmába, és 1 héten belül elveri mindet.Hiába mondom a bátyámnak,hogy inkább a számláit fizesse be, nem, neki így jó.

Oké az ő pénze.Apám őt szereti a legjobban mert ilyen sok pénzt ad neki.

Engem utál a legjobban, annak ellenére,hogy a húgom semmit sem ad neki, csak néha átmegy, kivasal, kimos neki, de ennyi.(pénzt ő sem ad)

Én meg viszek neki kaját,volt,hogy a párom rá is főzött, és igényesen elcsomagolva elvittük neki, de az maradék.Persze megette, de utólag szidott,hogy idehozunk neki maradékot, mert a kutya sem eszi meg, és inkább pénzt adjunk neki, ő is be tud vásárolni.

Volt,hogy bevásároltam neki, normális minőségű kajákat, tehát nem a polc aljáról, de az ócska, ehetetlen számára.

A szomszédok adják neki ezeket a sparos, coopos, emberi fogyasztásra alkalmatlan kajákat, apám meg azokért oda van,hogy nézzem meg milyen rendes az xy szomszéd, ilyen darab sonkát vett neki. (az a kilós Coop sonka, ami 700-800 forint)

Körülbelül kutyakaja minőségű.

Ma is apám végigmutogatja,hogy miket kap a szomszédoktól, meg van egy Sparos ismerőse, aki a kidobandó zöldségeket, gyümölcsöket megkapja, mert állatokat tart, és ami viszonylag még jó azt apámnak adja. (persze ezek is szét vannak fonnyadva) apám meg itt dicsére,hogy milyen rendes ember, meg ott eszi előttem amit főzött, és mondja, hogy hm, de finom, ilyen finomat is rég ettem, ez mennyire jó.Na mondom megkóstolom én már.Lehet el vagyok kényeztetve, de úgy köptem ki.Ízetlen, fonnyadt, nem túlzok, de nem adnám embernek.

Bezzeg amikor én 10 ezrekért veszek neki mindenféle tartós élelmiszert, arra max annyit mond egykedvűen,hogy köszi, aztán meg visszahallom,hogy én sosem segítek neki, idehozok egy kenyeret, és akkor le van rendezve, ahelyett,hogy pénzt adnék neki, mert ő kenyérrel nem tud számlát fizetni.

(az áram számláját is én fizetem, azt tagadja, állítólag ő fizeti, de ha megjön akkor a kezembe nyomja)

Marhára elegem van belőle, tudnám másra is költeni azt a pénzt.Őszintén, csak azért adok neki,hogy mások ne szóljanak meg, de nem lenne bűntudatom, ha nem adnék neki.Így is azt mondja mindenkinek,hogy én nem adok, akkor minek?

Az én lelkem nyugodt, csak ez felbosszant, van helye annak a pénznek máshol is.

(havonta olyan 50 ezret költök csak rá, a számlájával együtt)