Mit tegyek? Nem tudom szeretni az anyámat.

Egy régóta fennálló problémáról szeretnék írni. Már kiskorom óta nem tudom szeretni az anyámat, ami miatt rettenetes szeretethiányom van.

A probléma azzal kezdődött, hogy anyai nagymamám anno nem akarta elfogadni az apámat, mert nem volt neki elég gazdag. Olyanokat mondott neki, hogy a cipőm sarkát sem törölném beléd, stb. Az összes ismerős azt mondta a nagymamám beteg, egy normális ember nem viselkedik így. Még egy pszichológusnak aki segíteni szeretett volna, neki is azt mondta rohadjon meg, lenézi az agyturkászokat. Anyámnak kiskorában olyanokat mondott, hogy bárcsak ne hozta volna a világra. Anyám ennek ellenére nem állt ki az apám mellett. Mikor nagymamámmal volt őt védte, mikor apukámmal, akkor meg őt. De nyíltan nagymamám előtt sosem védte meg apát. Ebből mind a mai napig rengeteg vitájuk van. Anyukám és apukám szemlélete teljesen különbözik. Anyukámnak az anyagiak az elsők, apának az emberi értékek. Nemrég túlestem egy mentális betegségen, pszichotikus állapotba kerültem. Az orvos azt mondta a folytonos családi viták, és a két különböző életszemlélet, ami között én őrlődök, akár skizofréniához is vezethet. Egyszerűen elítélem az anyámat, nem tudok rá felnézni amiért nem védte meg apát, és a viszonylag jó anyagi helyzetünk ellenére folyton csal. Olyanokat tesz, ami az én értékrendembe nem fér bele. Volt, hogy azt hazudta egyedül nevel engem, hogy támogatást kapjon.

Képtelen vagyok arra, hogy tiszteljem, de ami a legrosszabb, hogy úgy bánik velem, mint vele gyerekként az anyja. Kiskoromban volt, hogy vert, és egyéves koromban már olyanokat mondott, hogy megöl, meg bánja, hogy megszülettem. Ezeket a mai napig mondja. Nem kell hozzá sok, hogy így beszéljen. Utálja a házimunkát, ha valaki nem segít neki, már azt mondja utálja a családot, ő nem családanyának való, és megöli magát. Volt pár éve egy autóbalesetünk, egyszer dühében mikor összetörtem valamit véletlenül, azt mondta, bárcsak meghaltam volna a balesetben. Az ilyen becsmérlések után még csak elnézést sem kér, pár perc múlva úgy tesz, mintha mi sem történt volna. A sértegetései és az apámmal való rossz kapcsolata miatt mindenki családterápiát javasol. Ő nem hajlandó belemenni, mondván ő úgysem változik meg, a terápia meg nem használ.

Mikor kicsit normálisabb, úgy vágyom rá, hogy szeretetet kapjak, megöleljem. De megakadályoz a tudat, hogy milyen ember, és annyira fáj amiket mondott. Három évesen a pszichológusomnál olyanokat játszottam, hogy az anya bántja a gyerekét. A szakemberek ebből azt állapították meg, hogy ő okozta a mentális problémáimat. (Depressziót, és a pszichotikus állapotot). Egyszerűen nem tudok neki megbocsátani, hogy lényegében beteggé tett. Olyan mintha félárvaként nőttem volna fel, mert nem tudtam soha szeretni. Szerintetek mit tegyek, hogy megtudjak neki bocsátani? És nektek mi a véleményetek igazam van, vagy én vagyok a túlérzékeny? Előre is köszönöm az értelmes válaszokat!