Utálom az anyámat. Én nem is értem, de nem tudom őt szeretni, állandóan kiabál, nem érti meg, hogy ha 100-szor elmondja hogy én a gyereke vagyok, engem nem érdekel, utálom őt . Több lent. (? )

Amikor kinyitottam a kérdést, azt hittem, egy hisztis gyerek arról panaszkodik, hogy az anyja nem engedte el valami buliba.

De tévedtem... Kicsit erős ez az "utálom anyámat" kezdés, de az igazi kérdés az, hogy az ilyen minek szül gyereket? Ráadásul kettőt?

Apukád muszájból van még vele? Szereti? Anyagilag függtök tőle? Mindig ilyen volt? Nővérednek milyen a viszonya anyukáddal? Ha ő is ugyanígy érez, akkor folyamatos stressznek vagytok kitéve.

Lehet, hogy depressziós, el kellene küldeni orvoshoz, ha ez nem megy, mondván "neki nem kell segítség" és nem függtök tőle, válniuk kéne a szülőknek, Ti meg úgyis apukádhoz kerülnétek. A kiabálás és a stressz megszűnne és lehetne még viszonylag normális gyerek/tinikorotok.

Tejóég! :O Hát én idősebb vagyok anyukád palijánál!

Ha ennyire megromlott a viszonyuk, váljanak el, és éljék a saját életüket. Úgyis apukád lenne a gyámotok, anyukádra senki nem bízna rá két gyereket/tizenévest. Ami nem azt jelenti, hogy nem látogathatjátok majd anyukátokat (te gondolom, nem is akarnád, de nővéred biztos), de nem élnétek vele hivatalosan sem, és megszűnne ez a folyamatos stressz, ami gondolom, rányomja a bélyegét a tanulásra is. Jó, most nyári szünet van, de ha suli van, biztos...