Miért kell apámnak állandóan keresztbe tennie nekem?

Csak írok néhány példát:

- Ma reggel, kómásan, gyanútlanul elővettem a kenyér szeletelő kést, szeltem egy kis kalácsot, megvajaztam, stb..

Beleharaptam, és hagyma íze volt. Úgy felfordult a gyomrom, hogy azt inkább nem részletezem. Természetesen apám rakta vissza a helyére a kenyér vágó kést, miután hagymát vágott vele. -,-

- Miután egy késsel kolbászt szelt, belenyúl vele a vajba, aminek nyoma marad, én pedig vegetáriánus vagyok, hányni tudnék tőle...

Az emberek pedig kérdezgetik, miért vagyok mostanság sovány, és hova tűntek a melleim... A pokol konyhájában nem érdemes enni!

- Az olajos kabátját rárakja az én vászon kabátomra, ami átveszi a szagát, és vihetem a tisztítóba. Legutóbb a színházba is majdnem széldzsekiben mentem.

Ugye nem minden férfi ilyen? :( Hiába mondom el neki 1000x, hogy mit kéne tennie, és mit nem, sehogy sem képes a változásra. Nem bírom tovább. Felnőtt koromban egyedül akarok lenni, mindenkitől távol, főleg a férfiaktól. :(