Hogyan szeretessem meg a szüleimmel? Vagy hogyan vegyem rá őket?

Én például megnézettem anyámmal pár Ghibli mozifilmet, amik tetszettek neki, nem vittem túlzásba, de mondtam neki ez is egy anime. De itt is fontos ehhez hozzávenni, hogy anyám szereti a rajzfilmeket így nem olyat mutattam neki, ami teljesen idegen tőle, mert ha az lett volna nem ért volna semmit. Ezért olyan oldalról érdemes velük elfogadtatni amik őket is foglalkoztathatja belőle és le van fordítva magyarra. Persze ez nem mindig lehetséges, sajnos ilyenkor leülsz és megbeszéled velük és reméled hogy elfogadják. Sok más lehetőséged nincs. Nekem is beletelt pár évbe mire tényleges el is fogadták.

Másik, aki azt gondolja, hogy ez csak gyerekeknek szóló kinőhető baromság, azoknak mondom, hogy én már 8 és fél éve vagyok eme hobbi rabja és sokakat ismerek akik már régebb óta. Nem azt mondom, hogy nem ismerek olyanokat akik már nem űzik ezt a hobbit, de nem hallatom még egyiktől se hogy már ne kedvelné vagy néha még nem nézne meg egy-egy darabot.

Nos úgy őszintén egy picit eltúlzottnak érzem a leírást a te oldaladról, de azért megosztom veled a tanácsimat. Először is jó alaposan beszélgess el a szüleiddel arról, hogy ha te szeretsz valamit, azt ne tiltsák meg, mert egyrészt nincs is hozzá joguk, másrészt neked ezzel a személyiség formálódásodat akadályozzák meg. Másodszor egy szülő sem köteles elviselni a számára fülsértő zenéket, akkor sem, ha a gyerek azt szereti. Marad a füles. Harmadszor a japán tanulásról én is lebeszélném a kölkömet, ha még nincs meg minimum az angol felsőfokú(á la magyar állami oktatás - ingyen). Ha már technikai haszna is lenne annak, hogy azt akar tanulni természetesen kifizetném a tanárért járó csillagászati összegeket is. Negyedszer gondolom nem a saját külön ksszádat szánnád a fancuccok rendelésére, hanem bizony az ősök pénztárcáját vékonyítanád. Na erre elég kevés szülő ad pénzt.

Ja és fun fact a 30-as hölgynek: egy még friss és ropogós, ráadásul hiteles felmérés szerint a magyarországi animés bagázsból másfélszer annyian az ön korosztályából kerülnek ki, mint a tinédzserek. Nem egy tipikusan "kinőhető" hobbi, tekintve, hogy ugyanúgy mint a filmeknél itt is számtalan műfaj van, a létező összes életkort megcélozva.

14 Csak, hogy pontosítsak, én is ismerek olyat aki mondjuk nagyjából minden távol-keleti filmre, emberre, dologra rá van kattanva (az anime is ezek között van) és 40 éves, de szerintem ez ritka. Igazából nem gondolom, hogy ez baj, de kissé úgy érzem, hogy valahol rasszista dolog, nem tudom szebben megfogalmazni.

Nekem egy darab kínai barátom van, akit nagyon szeretek, de nem azért, mert kínai. Nem fogom magam körülvenni egyik kultúrának a cuccaival, zenéjével, egyedeivel sem, mert szerintem az emberek egyenlőek és abszolút nem érdekel, hogy milyen a bőrük színe, vagy a szemük alakja, a személyiségük az ami érdekel.

Visszatérve a témához, teljesen mindegy, hogy valaki horrort néz, szerelmes filmeket vagy animét, de ha ehhez különböző fan cuccok rendelése, és a japán pop zene hallgatása is társul azt egy kamaszkori rajongásnak gondolom, de ezzel sincsen baj, csak nem akkora probléma, hogy most ezen kattogjunk, miért nem szeretik a szülei a japán dolgokat, 2 év múlva nagy valószínűséggel a kérdező is tök cikinek fogja tartani a fun cuccait. Ezt én is ugyanígy csináltam és mindenki a környezetemben. De ezen is át kell esni, szerintem nyugodtan lehet venni néhány pólót, amiből aztán alvós póló lesz, mint a férjem Metallica pólói (attól még hallgat Metallicát). Én meg is venném a gyerekemnek, de gondolom van zsebpénz, abból is meg lehet venni.

A nyelvtanulás, főleg a japán viszont drága és nagyon sok időt vesz igénybe, csak annak ajánlanám, aki mondjuk megfelelő kapcsolatokkal rendelkezik és aki felmérte a piacot, hogy mennyire van erre igény. Pl. én is gondolkodtam a kínai nyelv megtanulásán, mert volt pár üzleti kapcsolatom kínaiakkal, de rájöttem, hogy egy magyarnak teljesen felesleges kínaiul tudni, tolmács van sok, azok között a kínaiak között, akik itt születtek, az üzletemberek pedig tudnak angolul.