Akik soha senkinek nem mondták, hogy apa, mennyire visel meg titeket az apa hiánya?

A kérdést olvasva kimondtam vagy háromszor, de nagyon furcsa. Sajnálom hogy nem volt alkalmad ezt a szót kinek mondani. Nekem sem volt csak egy pár évig, de nálam más a helyzet mert minket minden nap durván elintézett.

Valószínűleg ha nem ez lett volna a helyzet, engem is megviselne. De így... épp hogy ha ki kell mondanom mert valami csoda folytán felhív, akkor inkább a frászt hozza rám.

Szia! Ezzel én is így vagyok/voltam mint te.. Főleg még iskolásként mikor mindenkinek volt apukája csak nekem nem..

Nem mondom hogy idővel jobb lesz, csak nem fogsz ennyi figyelmet szentelni neki.

Kitartás! :)

Nagyon-nagyon megvisel. Kimondhatalanul fáj, hogy nem szeretett annyira, hogy kelljek neki. Olvastam szinte az összes magyar aparegényt, hátha javul ez az érzés, mivel nem csak a gyerekkoromat, hanem a felnőtt életemet is meghatározza. Nem voltam tudatában hogy az apahiánynak mekkora szerepe van az életemben, csak miután más miatt elmentem pár alkalommal pszichológushoz. Nagyon függő típus vagyok, próbálok megfelelni, és kapaszkodom a férfiak szeretetébe.

Még mindig szeretnék valakit apának hívni, de tudom hogy lehetetlen. Irigységgel tölt el ha látok egy kislányt, akivel törődően foglalkozik az apukája; nem tudom elképzelni ha lesz saját gyerekem, akkor ne legyek féltékeny rá. :(

Szeretnék túllépni, mert úgy érzem, hogy csak akkor vehetem igazán kezembe az életemet, ha ezt lerendeztem magamban. Tudom, hogy ez egy folyamat, és habár már nagy lépéseket tettem, még sokat kell fejlesztenem magam.

25L

Kb 5 éves koromig volt kinek napi szinten mondani, de semmire sem emlékszem szinte. Aztán 10 éves koromig 2hetente mentem hozzájuk, aztán ez mmegszakadt. Utoljára 2012-ben találkoztam vele egy hozzátartozó temetésén, megölelt.:( Hiányzik, nem beszélünk. Egyedul akkor mondom ki az Apa szót, ha Anyával beszélünk róla. Ez nyilván nem ugyanolyan, mintha Őt szólítanám úgy..Mindig irigyeltem a kistesóimat, mert nekik az életüknek része Apa. Emellett mindig azt éreztem, hogy Ők fontosabbak és én nem voltam elég jó ahhoz, hogy kitartson mellettem.

Nem tudok többet írni, mert minden mondat után elkezdek bőgni..

Nem mondhatom, hogy sosem mondtam, de 2 éves koromban váltak el a szüleim (ez jó, mert nem viselt meg, de amúgy se tette volna, mert anyám úgy kezdte, hogy elköltözött velem) s a hím felmenőm igyekezett valamilyen szinten, de... Nem volt apának való. Cikkeket írt a szeretetről, de érdekes módon mindhárom gyereke kitagadta (de 2 biztosan).

Nevelőapám is volt, az se volt jobb, voltak pozitív húzásai az elején, de... Nem. Az apa valami más.

Nekem is hiányzik. Viszonylag szűkszavú, távolságtartó anya, semmilyes vagy rossz apa, se testvér, se unokatestvér, se barát, iskolában kiközösítés... Kissé magányos voltam, bár az a fajta, aki bár alapból extrovertált, egészen jól elvan a természettel, a tudományokkal...

Csak valahol valami hiányzik. Több dolog is. Ezek között van az apa. Még 40 felé is feldereng, hogy jó lenne, ha lenne... Persze egy igaz, jó apa, aki szeret és fontos vagyok neki, tanít meg minden.

Azért van egy kvázi pótanyám és egy távol lakó nagynéném, s egy szerető párom, lehetne rosszabb, de... Jobb is.

Sem az én, sem a párom családjában nincs férfi, max. nagyon távoli szereplőként. Anyámat és a nővérét (aki sosem ment férjhez) is apa nélkül nevelte fel az anyja, az apa halála miatt. Nekik csak egy keresztapjuk volt.

Mivel androgün vagyok, eléggé gyenge az érzékem a nemek különbségéhez, de mégis...