Szeretnétek akkor is a gyereketek, ha sorozatgyilkos lenne?

Igen, szeretném. Attól ő még ugyanúgy a fiam maradna, ahhoz, hogy ne szeressem, hát nem is tudom mi az amit tennie kéne... Valószínű ebben a helyzetben ő is csak áldozat, megbocsáthatatlan lenne, ha anyaként ahelyett, hogy segítenék neki kijutni ebből a szörnyű helyzetből még én is elfordulnék tőle.

Elmondanám, hogy sok sorozatgyilkost a családi háttere, körülményei indítottak el azon az úton, hogy azzá váljék. Úgyhogy akinek az lenne a gyerekéből, annak nem ártana egy alapos önvizsgálatot tartania.

Azt gondolom, hogy igen, szeretném továbbra is, hiszen az érzések egy gyerek iránt nem múlnak el egyik napról a másikra. De biztos, hogy nehéz szívvel, de nem hagynám, hogy megússza :( Nehéz kérdés, az biztos. Ez viszont már akarat kérdése

A nevelésem csődje lenne, ha sorozatgyilkos válna a gyerekemből.

Álljunk csak meg egy szóra. Nem feltétlen nevelés. Ha a gyerekemet valaki megerőszakolja hazafele az iskolából menet, ennek hatására sorozatgyilkos lesz, rohadtul nem az én hibám.(ez azoknak szól akik úgy gondolják, a sorozatgyilkosok szülei a bűnösök) Így 'dolgozta fel'. Nem az én hibám, az övé se, ettől független nem hiszem hogy tudnám szeretni. Vagyis. Kettős érzés lenne bennem valszeg. Egyszerre szeretném (mert a gyerekem és mert tudom hogy mi történt vele-sajnálnám) de gyűlölném is a sok ártatlan áldozat miatt. Aztán meg lehet kövezni a válaszért.