Csúnya lenne, ha azt mondanám, ne költözzön ide?
Anyukám egy válás közepén van, én külföldön tanulok.
Tegnap beszéltünk és mondta, hogy olyan egyedül van abban a hatalmas házban, nem is érti, hogy engedhetett el külföldre és mivel semmi nem köti már oda, egy időre ideköltözik hozzám... De ez nem jó ötlet.
Nagyon szeretem, olyan, mint egy barátnő, de néha sok. Nem fogja fel, hogy felnőttem és a mai napig úgy viselkedik velem otthon, mint egy kislánnyal. Pakol a szobámban kérés nélkül, mindent megcsinál helyettem és érzem, hogyha sokáig vagyok Magyarországon, akkor "visszafejlődök" és nehéz visszarázódni az itteni hajtásba. Tudom, hogyha kijönne, itt is ez lenne és nekem ez most elég húzós időszak, nincs szükségem arra, hogy ellustuljak. Meg ő képtelen csendben maradni. Gimisként is inkább apához mentem, ha sokat kellett tanulni, mert anya állandóan ott volt körülöttem, fecsegett, tett-vett, szóval képtelenség volt nyugiban lenni mellette.
Elhiszem, hogy neki fura ez a hirtelen szabadság/egyedüllét, hogy nincs senki, akiről gondoskodhatna, de úgy érzem, hogyha kijönne, akkor totál felfordítaná az életemet.
De fogalmam sincs, hogy ezt hogy mondjam meg neki anélkül, hogy megsértődne...
válasza:Nem értem az egészet.
Anyukádnak nincs munkája? Ha lenne, akkor eleve nem tudna hipp-hopp másik országba költözni.
Rossz neki egyedül? Hát, ezt talán a válás előtt kellett volna meggondolnia. :DDD
És igen, a felnőtt gyerek és szülője együttélése problémás! Ha leégne a háza, és nem lenne hol laknia, érthető, ha befogadja a gyereke. Vagy ha olyan egészségi állapotban lenne, hogy már nem lakhatna egyedül. De csak azért, mert egyedül érzi magát?
Kérdező, szerintem vállald föl a konfliktust. Mondd meg neki, hogy te felnőttél, éled a magad életét, és nem akarsz vele együtt lakni. Adja el a hatalmas házat és vegyen kisebbet, már csak azért is, nehogy egy év múlva azon nyígjon, hogy nem tudja fenntartani.
válasza:Szerintem a kérdező édesanyja, olyan, mint az enyém, így félő, hogy egyszer meg fog jelenni az ajtóban két bőrönddel. Az én anyukám tavaly vált el, rá nemsokára munkanélküli lett. Rémes időszak volt és még mindig nem vagyunk túl rajta. Már akkor egy másik városban életem a párommal, de anyagilag meg lelkileg próbáltam támogatni: több helyen dolgoztam, minden péntek délután rohantam haza hozzá, hogy ne legyen egyedül, legyen aki szórakoztassa, elvittem vásárolni (tőlem nem vett el pénzt ilyenekre, ezért minden üzletbe el kellett vele mennem, hogy fizethessek), vasárnap meg autókáztam vissza abba a városba, ahol élünk. Ősz környékén fakadtam ki, hogy én ezt már nem bírom, fáradt voltam, kimerült, nem volt meg a feltöltődésre szánt ide (ha két munka között éjjel Youtube-on zenét hallgatsz, az nem az). Gyakorlatilag pénztárca és szórakoztató center lettem, úgy hogy volt mellette egy saját életem, nehéz munkával.
Volt, hogy napjában ötször hívott a munkahelyemen, hogy mit csinálok, dolgozom-e, stb. Hétvégén nem tudtam se pihenni, se dolgozni, mert vele kellett beszélgetni, szórakoztatni, stb. Egyszerűen mindenütt ott volt, mindenbe beleszólt, napjában többször veszekedtünk, mert nem tudott leállni, pakolt, rámolt, igazgatott. Hétfőn fáradtabban mentem be dolgozni, mint ahogy pénteken letettem a lantot.
Most már picit elfajultak a dolgok, mert besokalltam: ritkábban járok haza, a telefont ha már túl sok, amit leművel, stb. Egyszer megkérdeztem, hogy miért nem hagy békén: az volt a válasza, hogy az ő anyja is ezt csinálta és akkor ő is utálta, de most csak azért is csinálja, mert szerinte nekem ez így jó. Hát köszönöm, ebből nem kérek.
válasza:Nem dolgozik.
Ő adta be a válópert, mert másba lett szerelmes, de rájött, hogy a másik férfi sem kell neki, mert van 3 kisgyereke és ő nem akar megint gyerekzsivajt maga körül. Szóval nem az van, hogy hirtelen egyedül lett hagyva és ott van magába roskadva.
Nem miatta jöttem külföldre, az egy teljesen más téma.
Attól, mert nagyon szeretem és mindent megbeszélünk, igenis idegesít néha. Nem hiszem, hogy csak ez a két véglet van...
Utolsó, szerintem a te verziód a legundorítóbb dolog, amit egy szülő megtehet a gyerekével.
válasza:Nem azért jönne, mert annyira maga alatt van. Egyszerűen csak unatkozik.
Én is kérdeztem, mamáék is. Ennyi a baja.
válasza:Tehát ő akart elválni. Most meg az egyedüllétre panaszkodik.
No comment.
Nézd, azt nem tudom, hogyan lehetne a kérdésedben vázolt dolgot úgy megmondani, hogy ne sértődjön meg. De abban biztos vagyok, hogy erkölcsi értelemben semmi joga elvárni, hogy hozzád költözhessen, vagy te szórakoztasd. Ha kerek-perec megmondod, hogy nem jöhet hozzád, és ő emiatt megsértődik, akkor nem te vagy gonosz, hanem ő önző és pofátlan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!