Ha valakinek baja van a családjával, miért az mindenkinek az első tanácsa, hogy költözzön el?

Én tuti nem élnék senkivel sem egy szobámban.

Milyen "önállóság" az, hogy idegeneket kerülgetsz a lakásban vagy a szobádban?

A rosszbanleves nem par honap alatt jon elo.

evek ota diszfunkcios a csalad. Inkabb a jobanlevesen kellene dolgozni. Ha se penz se pszto, raadasul mindket fel osszeferhetetlen, akkor nyelni kell, nincs mas.

Olyan önállóság, hogy azok nem dirigálhatnak neked, nincs beleszólásuk az életedbe. Én is közös albérletben élek másokkal, teljesen jó. De ha valaki saját külön albit akar, elképzelésem sincs hogyan kéne csinálni végzettség nélkül.

Nekem havi 100ezer a megélhetésem kb, úgy hogy sokszor viszek itthonról kaját, ruhát a szüleimtől kapok, tisztálkodószereket is, tisztítószerekre pedig nem kell költenem. Most dolgozok, havi 100 körül van a nettóm. Ebből nem tudom hogy kéne megélnem teljesen önállóan :D Végzettség nélkül pedig ennél többet nem igazán kaphatnék.

Ha már minden, a problémák megbeszélésére és megoldására tett kísérlet kudarcot vallott, akkor lehet, nincs más lehetőség.

Mivel általában ilyenkor a szülőké a lakás, ahol élnek, őket nemigen lehet elküldeni.

Ha kibírhatatlan a helyzet, akkor nem sokat lehet tenni, mint hogy megpróbálni minél hamarabb elköltözni. Senki nem mondta, hogy könnyű, de meg kell próbálni.

Ne haragudj, nem tudom, mennyire vagy tisztában ezekkel a dolgokkal, de pl. a környékünkön sokszor családok élnek meg max. 200 ezerből, nem hogy egy személy 300-ból. De mi már voltunk olyan helyzetben is, hogy ketten éltünk 90-100 ezerből.

Az albérlet is attól függ, hol élsz, nálunk pl. bútorozottan már nagyon korrekt kis lakásokat lehet bérelni 20 ezer körül. Persze nagyobb városokban gondolom, más a helyzet, ismerek pestieket, úgyhogy tudom, hogy vannak, akik 100-120 ezerből tudnak egyedül boldogulni.

Az elköltözés az önálósodás kezdete ,felnőtté válás alappillére ,hogy ne anyuci apuci nyakán élj, hanem teljesen magad old meg a napi teendőket. Erre sokaknak egyetlen lehetőség az albi.

Ha az otthoni légkör olyan hogy rossz hazamenni ,mindennapos a vita,akkor legtöbbször ezen nem lehet érdemben változtatni, befásult megkeseredett szülők rokonok nézetein nem lehet változtatni, küzdhetsz akármennyit is. Az öreg fa már csak törni tud a fiatal még hajlítható.

Nem csak a megoldhatatlan problémáknál tanácsolják ezt.

Kb már az a színvonal hogy

- Hogy mondjam meg a szüleimnek hogy hármast kaptam év végén matekból?

- Költözz el.

Már minden apróságra ezt látják megoldásnak.

Én egyszer írtam ide azért, hogy hátha tud valaki megoldást arra, hogy anyámmal hogy beszéljem meg, hogy ne kelljen azonnal ugranom amint elkészül a kaja, hanem hadd kapjak már két percet befejezni amit épp csinálok. Erre is a válaszok 90%-a az volt, hogy költözzek el. Ez már tényleg nevetséges néha.

Szerinted mi lenne akkor a megoldás?

Én azt vettem észre, hogy az ilyen felfogású huszonévesek azt tartanák normálisnak, hogy úgy jönnek-mennek ahogy nekik tetszik, senki ne merjen hozzájuk se szólni, mert az számukra egyenlő a cse.szegetéssel, egy fillért se kelljen hazaadni, mert a szülőnek szerintük az a dolga, hogy a gyereket addig eltartsa, ameddig a gyereknek az kényelmes. Persze ezt úgy kommunikálják, hogy ők "gyűjtenek", vagy a fiatalságukat élik. Házimunkában részt nem vesznek, ha szökő évente 1x felporszívóznak akkor már ünnepelni kell őket.

A párjukat szinte odaköltöztetik, úgy, hogy őket is a szülők tartsák el, de mellette ha lehet haza se menjenek, mert akkor a felnőtt gyermekük nem tud nyugodtan sexelni.

Ha ezek nem teljesülnek, és bármilyen jogos elvárás van a drága gyermek felé, akkor jön a szöveg, hogy "nem jövök ki a családommal".

Én meg sok olyan fiatalt ismerek, akik egyetemi végzettség nélkül is megkeresnek havi 150-180 ezret, és simán eléldegélnek egy albérletben, amit NEM a szülők fizetnek.

Ha pedig egy 30-hoz közeli párról beszélünk, ahol feltételezhetően mindketten dolgoznak (legalább is ennyi idősen már illene),akkor a kettejük keresetéből gond nélkül kifizethető az albérlet. Persze ilyenkor nem lehet minden hétvégén bulizni stb, mert nincs rá keret, de legalább nem kell az utálatos család nyakán élősködni.

Sokan meg azért nem mennek a mamahotelből egy bérelt szobába, mert ott alkalmazkodni kell, és nem ugathatják le a családot. Még a rossz családi kapcsolat is kényelmesebb,mint magukra főzni, mosni, takarítani,és a pénzt nem piálásra költeni, hanem a rezsire.