Csúnya lenne, ha azt mondanám, ne költözzön ide?

Nem tudom, miért kell hüledezni, igenis világosan érthető, hogy miért nem felel meg a lánynak ez. S nem opció, hogy megmondjuk, hogy vegyél vissza, mert ez nem így működik. Az emberek átkozottul nehezen változnak, még ha szeretnének is. A locsifecsi, ő pici leánykája körül sertepertélő típus (bármennyire is OK ez bizonyos keretek között) nem lesz hirtelen csittben s kezdi tisztelni a lánya magánéletét és szobáját. Gondolom, gimisként is szólt, hogy szeretne tanulni, de nem ment a dolog, ezért lépett le néha, saját érdekében.

Szerintem meg lehetne mondani, hogy a tanuláshoz nyugalom kell... Gondolom, kérdező, nincs eleve egy csomó helyed, vagy igen? Mert akkor azért lehetne zárni a szobádat s csak nem kiabál be, ha bent tanulsz... Így is lehet zavaró a dolog, akkor tényleg magyarázd el neki kedvesen, hogy neked szükséged van önálló privát térre.

Döntsd már el, hogy a legjobb barátnőd, vagy a halálba idegesít.

De ez a "visszafejlődés" ez meg röhejes, bocs. Esetleg használd helyette a "zavarni fogsz a koncentrálásban, anya, most nem alkalmas, gyere máskor", jóval kevésbé bántó, és kevésbé lame kifejezést.

Ezt sehogy se tudod neki megmondani úgy, hogy ne bántódjon meg.

Gondolj bele a helyzetébe: becsődölt a házassága, nem találja a helyét a világban, kellene neki egy kis lelki támogatás, erre kiderülne, hogy anyaként is megbukott, mert a lánya képtelen elviselni, amit ő jó kapcsolatnak gondolt, az csak az ő oldaláról volt az, mert téged megőrjít, és egyáltalán nem vágysz arra, hogy részese legyen a mindennapjaidnak. Neked hogy esne? Egy világ omlana össz benne, úgyhogy jól gondold meg, hogy miként tálalod. neked hogy esne, ha arra kényszerülnél, hogy hazaköltözz, ő meg ahelyett hogy megértően fogadna, azt nézi, hogy tud lepattintani?

Másrészről: ha nem szereted, hogy körülötted van, akkor nem szereted, ez van. Ha nem lenne egocentrikus, akkor nem kijelentette volna a költözést, hanem megkérdezte volna, hogy mit szólnál hozzá, hogy egy kis időre kimenne hozzád egy kis levegőváltozás végett. De nem ezt tette, szóval a beszélgetést nem úszod meg. Esetleg ha legközelebb felhozza a témát, beszélhetnél vele, finoman, de őszintén: hogy szívesen látod egy kis időre, pl. két hétre, hogy először lássa, mire megy kint, egyáltalán jól érezné-e magát. Mert hogy neked odakint megvan a magad élete, életritmusa, felnőtt ember vagy, dolgozol, és ebbe neki kellene beleidomulnia, és nem fordítva. Neked nincs időd hétköznap programokat szervezni, és nem is akarod kiadni a kezedből az életed irányítását, mert TE ÉLVEZED, hogy a magad ura vagy, magadra főzöl, mosol, takarítasz, bevásárolsz, így először csak próbálja ki, hogy tud-e magával mit kezdeni huzamosabb időn át. Kérdezz rá, hogy milyen tervei lennének, mert a 4 fal között ücsörögni otthon is tud, neked meg attól ugyanúgy menni kell dolgozni stb. nem engednek most el szabira. Világosan, de nem bántóan az értésére kell adni, hogy ha kimegy, nem körülötte fogsz forogni, meg őt pátyolgatni, és gondolja végig, mit szeretne: kirándulgatni vagy csak társaság kellene neki, mert ezt sajnos jelen pillanatban nem tudod neki biztosítani a nagy hajtás miatt. Hátha ebből ért...Normális, gondolkodó ember nem abban látja ugyanis a problémái megoldását, hogy más nyakára költözik, és rátelepszik annak életére, még akkor sem, ha az történetesen az anyukád. Pont neki nem kellene ennyire önzőnek lennie (nem is értem, nem vette észre magát, amikor elmenekültél előle, ha tanulni akartál??!!!)

Azért pár válaszoló valami ritka savanyú és keserű ember, a kérdező külföldig ment, hogy ne az anyjával éljen együtt, nyilván nem véletlenül nem Magyarországon dolgozik. Azért megnézném, hogy melyik felnőtt, önálló ember vágyná vissza az anyjával való együttélést... Adja el a nagy lakást akkor, vegyen egy kis kertes házat és kösse le magát felnőtt ember módjára.

Kérdező: ezt sértődés nélkül aligha lehet közölni, de egyszerűen mondd meg, hogy a saját életedet szeretnéd élni anélkül, hogy bárkinek be kéne számolni, ha ő odatelepszik a nyakadra, ennek búcsút mondhatsz.