Miért vannak a szülők az ottalvás ellen?

Az enyém például ezt mondta, mikor egyszer megkérdeztem: Hogy nézett volna ki az, ha megengedem 15 évesen? De amúgy nincs vele komolyabb baja. :D

Nekem 16 évesen lett egy barátom, akivel közel 5 évig együtt voltunk. Ugyanannyi, 16 voltam, mikor elvesztettem vele (védekeztünk, minden a tankönyv szerint ment ;) ), és egymásnál is aludtunk. Egyik család sem csinált ebből problémát, az édesanyja még örült is neki, hogy ott vagyok, mert velem lehetett beszélgetni, a fiával nem annyira. :D

Valaki felhozta a kajakészítést is: Mi például nem ültünk a szobában, és vártunk, hogy majd valamelyik anyuka csinál nekünk reggelit. Felkeltünk, kimentünk, megcsináltuk, elmosogattunk.

Nálunk a szülők is ismerték egymást. Szóval, tényleg nem volt ebből gond, édesanyám tudta mindig, kinél vagyok, hol, milyen emberekkel. Ő is szívesen látta az akkori páromat.

Ellenben volt egy barátnőm, aki annyi idős volt, mint én, és az anyja szigorúan tiltotta az ottalvást, mert csak mert. Majd ha házasság lesz, akkor ott aludhat a pasi. Ennek annyi lett az eredménye, hogy a lánya 16 éves korától 19-ig hazudott, általában azt, hogy valamelyik barátnőjénél van, nálam, másoknál. Most már külön él albérletben, de ha hazamegy nyáron például, amikor nincs egyetem, akkor se aludhat ott a párja, akivel évek óta együtt vannak. Nem értem.

Elfogadom az indokokat, egyébként. Hogy idegen, hogy mi lesz, ha teherbe esik a leány vagy teherbe ejt a fiú valakit. Ez amúgy megelőzhető úgy, ha figyelnek a gyerekre, és felvilágosítják, plusz olyan a kapcsolat a szülő és gyerek között. Nálunk egyszer elszakadt a gumi közben... Nagy ijedelem, de felhívtam édesanyám, hogy ez a helyzet. Mentünk rögtön esemény utánit venni, majd megkértem utána, hogy szedhessek gyógyszert. Később azt mondta, örült, hogy szóltam, éretten kezeltem az egészet, nem pedig cikinek érezve vártam a szobámban körmömet rágcsálva, hogy majd megoldódik.

Most is van egy párkapcsolatom, hosszabb ideje. Már bőven elmúltam 20-21 is, egyetemre járok, másik városban élek, de néha hazajövök egy-egy napra. Anyukám mindig kérdezi, ha nem jön a párom, hogy hol van? Ő hozzám tartozik már x hónapja, be se kell jelentenem, hogy jön. Náluk ugyanez a helyzet, mindig kérdezik, merre vagyok, ha épp nem ott.

Ez olyan, mintha zavarna engem az, hogy anyám idehoz valakit, aki nem az édesapám. Ja, hogy az ő lakása? Szóval egy gyereknek ne lehessen beleszólása, hogy kit hív át az anyja vagy az apja oda, ahol ő is lakik, de életkorából fakadóan nem tud még beleszállni a rezsibe? Akkor az a 13 éves attól nyugodtan szoronghat, hogy nem mer kimenni wc-re, mert anya barátja itt van? Ez így már rendjén van, csak mert a szülő lakása és ő azt visz fel, akit akar? Érdekes felfogás. :)

Szerintem szükség van amúgy is a tapasztalatokra. És bizony valamelyik tini 16 évesen már elég okos ahhoz, hogy megtapasztalja ezeket anélkül, hogy terhes lenne, vagy kiégne később. Én sem lettem az, egyik barátnőm sem, és egyikünk sem égett ki, nem feküdtünk le mindenkivel.

Nem vagyok szülő, "gyerek" vagyok (21/L), de én is ellenzem a RENDSZERES ottalvást érettségi előtt, saját tapasztalatból. 18 éves voltam, amikor összejöttem a barátommal, ő már huszonéves volt, de még a szüleinél lakott. Egy évig nem engedtek ottaludni, utána aludtam ott először. Az exem nagyon ragaszkodó volt, nekem viszont az "intimitás" (bármilyen formában), a másik közelengedése mindig kellemetlen volt. És amit a barátom akart (heti négy ottalvás), egyszerűen túl "intim" volt. Úgy éreztem, elveszik a magánszférám. Mivel nálunk nem aludhattunk, csak náluk lehettünk. És nagyon rossz érzés "idegenként" lenni egy másik lakásában rendszeresen, főleg este.

A szex az "egy dolog" (nagyon durva az idézőjel), de az együttalvás nálam egy sokkal erősebb kötelék. Egy 15-16 évesnek pedig tanulni kell, ismereteket szerezni, ingereket szerezni, a jövőjét megeterveznie.