Hányingerem van és szó szerint nagyon kellemetlenül érzem magam, ha valami személyeset kell megosztanom magamról otthon. Van, hogy utána sírok is. Miért? Ez ellen mit tegyek?

Először is 21 éves vagyok, de nem érzem magam felnőttnek semmilyen szinten.

A nagyszüleimmel és anyámmal élek egy házban, akik utálják egymást. Apám elköltözött egy másik nővel, de tartjuk a kapcsolatot.

Nem szoktunk itthon beszélgetni, az hogy mi újság? ismeretlen, egyáltalán mindenki el van a maga kis világában. És most akadt egy olyan problémám, amit nem tudtam egyedül intézni, szóltam anyukámnak, és ezzel párhuzamosan elég sokminden kiderült még (felnőttéválási kellemetlen dolgok, meg pl. komoly barátom van, az első minden tekintetben).

Most annyira rosszul érzem magam! Hányingerem van, a barátomnak vissza se bírok írni, és legszívesebben soha többé nem szólnék senkihez. Tiszta görcs vagyok. Bár ne szóltam volna. Mitől van? És mit tegyek ez ellen egyedül? A szemükbe se bírok nézni. Képzelem, miket gondolhatnak rólam. Talán attól is tartok, hogy nem néznek rám úgy, mint eddig. Nem tudok felnőtté válni? Hogy dolgozzam fel?

(Légyszi, gonosz, szidalmazó választ ne küldjetek. Ha rossz véleménnyel is vagytok rólam, kíméletesen közöljétek. Köszönöm!)