Ti ilyen kínos kérdést hogy beszéltek meg a család tagokkal?
Nálunk sosem esett szó arról, hogy anyu-apu amikor már itt az ideje, akkor hogy lesz eltemetve, elhamvasztva, stb.
Extra tabu téma volt (babonából), és tényleg sosem gondoltam erre.
Aztán egyszer apu hirtelen meghalt. (semmi kórházi kezelés, vagy nagyon idős kor, vagy végelgyengülés, amikor is rá lehet készülni, el lehet köszönni, esetleg szóba lehet hozni ilyen kényes témákat)
Mivel mentősök-orvosi műhiba is képben volt, a boncolás is bekövetkezett. (ha nagyon akartuk volna akkor nem lett volna muszáj)
Itt is minden bizonytalan volt.
Akarjuk tudni az igazságot?
Akarjuk, hogy édesapánkat szét szabdalják?
Mivel boncolás lett a vége a hamvasztás mellett döntöttünk.
De itt is?
Ki tudja, hogy apu mit szeretett volna?
Hamvasztást?
Temetést?
Stb?
A mai napig tök rossz érzésem van.
Mi ilyen esetben a helyes?
Egy vasárnapi ebédnél egyszer csak szóba kerül, hogy....?
Vagy hogy szokott ez lenni?
válasza:Köszönöm a válaszokat!
"Kicsit furcsállom a ti tabu hozzáállásotokat."
Valahogy nálunk így volt. De pont apu részéről. És csak a halállal kapcsolatban.
Ha mondjuk poénból mondtam egy olyan, hogy: "Ha majd meghalok, akkor megöröklitek tőlem,...." és úgy leszidott, hogy ilyet ne mondjak még viccből sem, és tök komolyan gondolta.
Semmi feketét nem tűrt meg maga mellett, mert az is szerinte a halál (amiről nem lehet beszélni) jelképe volt.
És ezt tőlünk is elvárta.
Tehát mondjuk nem lehetett teljesen fekete kutyám vagy macskám, stb.
válasza: válasza:Pedig nálunk komolyan gondoljuk, én ezt nyomatékosítottam is. Anyám is, szóval kicsit tévedsz utolsó.
Ha én azt akarnám, hogy a tudományegyetemen boncolgassanak a tanuló orvosok, akkor azt mondanám mindenkinek, és tudom, hogy a kívánságom teljesülne. De én kijelentettem, ha meghalok, hamvasztás, aztán buli a kertben (nem sírós-picsogós halotti tor)majd szétszórjanak valahol, ami messzi van a temetötől, akár por is lehetek a padláson, az nem izgat, de utánnam ne fizessenek drága koporsót, sírhelyet, fejfát. Inkább költse a családom magára, ne az egyházra...
válasza: válasza: válasza:Kérdező! Én azon csodálkozom, hogy anyukáddal négyszemközt sem volt ez téma köztük? A gyerekeivel nem beszélt erről, ezt esetleg megértem, node a házastársával sem?
Egyébként ha nem beszélt, akkor cselekedjetek úgy, ahogy ti helyesnek gondoljátok. Ha lett volna valami kívánsága, nyilván elmondta volna.
Nagyon nálunk sem volt ez téma, de szerintem a szüleim egymás között beszéltek erről. Vagyis, ha nem egyszerre halnak meg, akkor értelemszerűen a másik fél el tudja mondani, mit, hogyan szeretett volna az elhunyt.
De tulajdonképpen nagyjából úgyis tudom. Ismerem őket, hiszen a szüleim.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!