Ti ilyen kínos kérdést hogy beszéltek meg a család tagokkal?

Nem bántásból mondom, de szerintem túlmisztifikálod ezt az egészet. Egy halott már nem szeretne semmit, a temetés az élők utolsó búcsúja.

Édesapád, akárhová is temettétek, már csak a szívedben él, ami itt maradt utána, nem több hamvaknál. Fölösleges emiatt rossz érzéseket generálnod magadban, bolhából elefánt esete. Egyszerűen nincs jelentősége. Van, aki amúgy előjön ilyen kívánságokkal, csak úgy random, nálunk itthon volt iylen, ki is akasztott rendesen, de elfogadtam, legyen az.

Részvétem, de...

Meghalt. Tök mindegy mit akart életében, nem mondta el, most már nem is fogjátok megtudni. Tök mindegy mit választotok, ami nektek jobb.

Mi már megbeszéltük, vagyis tudom, hogy ha eljön az idő anyumat hogy fogom elbúcsúztatni. Ahogy azt is tudom, hogy a nevelőapám hogy szeretné.

A téma mindig akkor jön fel amikor éppen meghalt valamelyik közeli/távoli rokon. Beszélgetünk az elhunyt rokonról, emlékek, történetek, majd jön, hogy

- na fiam, ha én meghalok, nekem hamvasztás legyen, és utána szórjatok el...

Egyébként mi már azt is kitárgyaltuk, hogy a temetés, koporsó, sírkő nem az elhunytnak kell. Aki meghal annak már édes mindegy. Az egész temetés csakis az élők lelkiismerete miatt kell, hogy legyen..Anyum még azt is megbeszélte(megígértette velem), hogy halála után hogy emlékezzek meg rá. Megígértem, hogy születésnapján mindig iszom 1 kis pohárka tojáslikőrt. Tudni kell, hogy soha semmilyen alkoholt nem iszik, csak a szülinapján iszik tojáslikőrt évente egyszer.

23/F

Nálunk heti, havi, napi téma a temetés, meg, hogy ki hogyan akar lenni. Gyakorlatilag van, hogy poénkodás közben, két cigi közt a teraszon. Bár konkrétan az apám még nem nyilatkozott. De mi párszor már átbeszéltük. Rólam pl tudják, hogy engem hamvasztani kell, és a temetőtől jó messzi szétszórni.

Kicsit furcsállom a ti tabu hozzáállásotokat. Még ha a szexről nem beszélnétek.

Ezt nem kell úgy túlgörcsölni. Üljetek össze, beszéljétek meg, és döntsetek. Ha nem megy akkor nézetek meg a pénztárcát és mennyit tudtok szánni rá és az alapján válasszátok ki a legmegfelelőbbet. Mert azért sajna nem túl olcsó egy ilyen herce-húrca. Ami a legszarabb benne, hogy csak az élők megnyugvására van, mert a halottat már nem izgatja. Illetve, muszáj összedugni a buksit, mert ha 5-ből 4-en hamvasztás akarnak 1 meg koporsós temetést abból komoly családi viták tudnak lenni. Talán olcsóbb a hamvasztás, drágább a nyitott koporsó. Vagy valaki hazaviszi a kandallóra, vagy extra helyen szétszórjátok.

Mi nem beszéltünk meg ilyeneket. Aki nagyon akar valamit, az mondja el egy neki alkalmas pillanatban, de speciel anyámnál nem volt opció, mert az eleve igencsak magas talajvízszintű helyen akkora esőzések voltak, hogy kizárólag hamvasztottak. Én is amellett vagyok, hogy a halottnak már mindegy, plusz nem is szólt előre semmit, teljesen jó a hamvasztás. Kiválasztottam egy igen szép tölgyfa urnakoporsót és teljesen normális temetés volt. Szerintem ez így OK.

Nekem speciel tökmindegy, mi lesz velem. Azért múzeumban nem szeretnék lenni spirituszban, szerencsére semmi extra betegségem nincs, ami miatt érdekes lehetnék :) De igazából ez sem érdekel akkor már.

Én már elmondtam a családomnak, mit szeretnék, pedig alig múltam harminc. Nem kell nagy feneket keríteni neki, egy ismerős vagy távoli rokon temetésénél szóba hozza az ember, hogy mellesleg, ha rá kerülne a sor, így szeretné vagy amúgy.

Egyébként szerintem sem számít, mi lesz magával a testtel. Így is, úgy is porrá lesz. Az emlék és az érzelmi kötődés a fontos.

Nálunk sosem volt túlmisztifikálva. Ha épp halálra terelődött a téma, akkor mondták szüleim hogy ők nem akarnának nagy felhajtást, egyszerű temetés legyen hamvasztással, vagy nekik az is mindegy ha szétszórjuk őket.

Apám aki már meghalt, szintén úgy volt hogy pár piás pillanatában kijelentette előtte hogy ő nem akarja hogy sokat költsünk rá, szórjuk szét az udvaron és kész.

Mikor oda kerültünk, akkor volt boncolás, utána hamvasztás. Sajnos nagyon sokat elvisz egy temetés, és egy halottnak meg már édes mindegy. És bár ő azt mondta hogy szórjuk szét, mi ennek ellenére temetőben helyeztük el, pont azért, mert oda a testvérei, rokonai, barátai is bármikor ki tudnak menni megemlékezni.

Akárhogy nézzük, ahogy írták, a halottnak mindegy, az itt maradóknak kell dönteniük, emlékezniük.

Viszont pár gondolat:

"Akarjuk tudni az igazságot?"

Jobb tudni ki miben halt meg, már csak azért, mert sok betegség, szívpanaszok, stb örökletes is lehet. (Bár azt írod orvosi műhiba is benne volt, azt is csak jó tudni).

"Akarjuk, hogy édesapánkat szét szabdalják?"

Sajnos neki már mindegy, az emberi test így is úgy is elbomlik halál után.

Túlgondolod. A temetés igazából az élõknek szól...

Anyunak normál temetése volt, pap, nem hamvasztàs.Fogalmam sincs hogy akart volna-e valami màst. Apunàl egyszerū dolgom volt. Utálta az egyhàzat, mindig hangoztatta h papot nem akar latni a temetésén, meg hamvasztani kell,mert kukacok meg miegyebek.De nem volt se beteg, se öreg. Hirtelen meghalt. Megtettem amit akart, polgàri temetés pap nélkül és hamvasztàs. Hu, hogy kiakadt a rokonság.Mondtam mindenkinek hogy ha ismerték volna tényleg apámat, akkor nem vitatéma lenne, amúgy is amíg én fizetem addig k*ss. Hàt ez van. Ha én meghalok, csak egyet akarok, hogy milliószor ellenõrizzék h tényleg halott vagyok-e.