Konfliktusos anya-lánya kapcsolat? Mit lehet tenni hosszú távon?
Már elég régóta van köztem és anyu között "konfliktus".
Igazából nem veszekszünk, csak úgy érzem nem érti meg, hogy már felnőttem (27 éves leszek), férjnél és már a saját életemet élem és önálló döntéseket hozok.
Néhány konkrét példát is szeretnék írni:
Először is nemrég vettük meg az első autónkat, azt is kritizálta, mert hogy nem Ő választhatta nekünk. Igazából ha úgy vesszük semmi köze nem volt hozzá, hogy milyet veszünk, mert a saját pénzünkből vettük. Anyósom és apukám nagyon örültek neki és tetszett nekik.
Most pedig éppen lakásvásárlás előtt állunk.
Küldött nekem pár hirdetést, de borzasztóan lepukkant lakások és nincs arra még fölös x milliónk, hogy felújítsuk és ezt sem érti meg. Azt akarja, hogy abba a kerületbe költözzünk, ahol ők laknak, amivel nagy problémám nem is lenne, ha találnánk olyat, ami tetszik, de sajnos 1 olyat nem láttam még abból a kerületből. Mi a férjemmel tényleg nagyon szép, felújított lakásokat nézünk Pesten és így is jóval olcsóbbak és szebbek, mint amiket anyu küld.
Amiket mi nézünk azokat egytől egyik leszólja.
Szintén anyósom és apunak tetszenek, amiket nézünk, mert nekik is tovább szoktuk küldeni, hogy mégis tapasztaltabbak és kíváncsiak vagyunk a véleményükre.
Anyun egyszerűen nem tudok kiigazodni. Ha valami meg nem úgy van, vagy olyat veszünk, ami neki nem tetszik, akkor megsértődik. Ki érti ezt? Megmondom őszintén már kicsit unjuk is ezt az egészet és persze úgyis olyan lakást választunk, ami nekünk megfelelő.
Így is nem kevés hitelt kell felvennünk és nagyon nem hiányzik, hogy még Ő is idegesítsen minket azzal, hogy örökké elégedetlen. Anyósomék azt mondják, hogy oda költözzünk, ahol nekünk jó és jó lakást találunk, teljes mértékben ránk bízzák a dolgot, nem akarnak beleszólni az életünkbe, hiszen már felnőttek vagyunk.
Anyu még azt mondta, hogy azért költözzünk abba a kerületbe, ahol ők vannak, hogy majd pici gyerekkel ne kelljen sokat utazni. Kezdjük ott, hogy 1-2 hónapos pici babával nem is hiszem, hogy utazni fogunk, majd jöjjenek ők megnézni az unokát. Egyébként meg ahol néztünk lakást, az tőlük autóval 25 percre lenne kb. Szerintem Pesten belül nem egy nagy távolság. Anyósomék meg még messzebb lesznek, mert ők meg vidéken laknak.
Tényleg próbálok higgadt maradni és úgy beszélni vele, de ha elkezdi mondani, akkor egyszerűen nem lehet leállítani, nálam akkor már picit elszakad a cérna és persze felemelem a hangomat, mert mintha meg sem hallaná mit szeretnénk.
A másik probléma az, amit látok, hogy egyedül él a párjával és sajnos egy barátnője sincsen és szerintem ezért nagyon sok ideje van a mi életünkkel foglalkoznia. Néha nekem ez egy picit sok. Nekem nagyon fontos a család, de nem szeretem ha rátelepszünk egymásra, hanem hagyjuk, hogy mindenki élje a maga életét. Mivel férjnél vagyok nyilván nekem is van már egy külön kis életem/családom, aki eddig a férjem, de majd szeretnénk gyereket pár év múlva.
Ráadásul úgy érzem, ha közel költöznénk hozzá az csak rosszabb lenne, mert így is alig vártam anno, hogy összeköltözzek a párommal, aki már a férjem. Amikor otthon laktam rosszabb volt a kapcsolatom vele, állandó viták voltak, így hogy még ráadásul nem is szomszédos kerületben lakunk ez így sokkal jobb.
Nagyon nehéz vele, nem tudom, hogy valaha is meg fogja-e érteni, hogy mi mit szeretnénk.
Eddig azt a taktikát követjük, hogy persze meghallgatjuk a szülőket, aztán legjobb belátásunk szerint döntünk, ha megsértődik, akkor megsértődik, majd megnyugszik idővel. Nem tudunk mást tenni.
Szerintetek? Hogyan lehetne máshogy kezelni ezt a helyzetet? Valakinek van/volt hasonló kapcsolata az anyukájával?
Elnézést, picit hosszú lett.
Köszönöm szépen annak, aki végigolvassa.
válasza:Határozottan lehet kezelni ezt a helyzetet csak.
Jól látod...meghallgatod a véleményét, de úgy döntesz, ahogy jónak látod. Ha megsértődik az az ő baja.
Nem szabad engedni az érzelmi manipulációnak, mert csak rosszabb lesz.
Legyél mindig határozott és próbálj meg higgadt maradni. Tudom ez nehéz sok helyzetben, de ha belemész az értelmetlen vitákba, akkor azzal csak olajat öntesz a tűzre. Magyarán ne kezdjél magyarázkodni, csak közöld tényszerűen a döntésedet és válts témát.
válasza:Ezek a problémák mind abból adódnak, hogy anyukádnak nagyon éretlen a személyisége. Valószínűleg gyerekkorában el volt nyomva, neki is mindig megmondták, hogy mit tegyen és ezt a mintát most ő is hozza.
Le kell vele ülni, és megbeszélni. Figyelj anya, köszi a jó tanácsokat, de én ezt meg ezt így és így szeretném. Tiszteletben tartom a véleményed, de nem feltétlenül értek vele egyet, nem téged utasítalak el, hanem az ötleted, ettől én még téged szeretlek és fontosnak tartalak.
válasza:Elöször is remélhetöleg nem baj, hogy nem vagyok hasonló helyzetben, de több ilyet láttam már eddig.
Én inkább az anyukád korosztálya vagyok, vagy még idösebb (56 éves, négy felnött gyerekkel), de ennek ellenére azt látom, anyukád valamiért nem tud elengedni téged, nem fogja fel, hogy már felnöttél és nem az ö kislánya vagy.
Sajnos sok nö van, aki az egész életét a gyerekre koncentrálja és ezzel az egyéb területeket teljesen elhanyagolja, pedig legalább ennyi energiát kellene a saját párkapcsolatába fektetni.
Abban nagyon igazatok van, hogy nem az ö érdekei szerint döntötök, esetleg javaslatot tehed, de beleszólni nincs joga.
A helyetekben mindenképpen a lehetö legnagyobb távolságtatásra helyeznék súlyt, és csak minimálsi információt adnék a privát ügyeinkröl. (Biztos lesznek egyesek, akik ezért engem erösen kritizálni fognak, de mivel anyukád nem képes leválni rólad, ezért ezt neked kell megtenni.) Eleinte valószínüleg megsértödik, de ha konzekvens maradsz, akkor idövel megszokja.
Semmi esetre sem engedném, hogy rátok telepedjen, mert ezzel a ti éleleteket is töönkreteszi. Az meg nem érv, hogy ha lesz gyereketek, akkor jó, ha közel van - akkor éppen ennyire problémás lenne, mert mindenbe bele fog szólni. Ha nagyon objektíven nézi az ember, akkor nemkizárt, hoyg sok dologban neki lenne igaza a gyerekkel kapcsolatban, de mivel a ti gyereketek, ezért a ti dolgotok, hogy úgy neveljétek, ahogy szerintetek jó.
Ugyanis egy gyereknek sokkal jobb, ha nem optimális módon lesz felnevelve, de a szülök biztosak magukban, mintha külsö kényszer alatt teszenek ezt-azt, mert ezzel magukat és a gyereket is elbizonytalanítják, amivel nagyon soakt ártanak neki.
Ez a kitérö után: semmi esetre sem engedd anyukádat, hogy befolyásoljon benneteket, ha valamit javasol, akkor max. annyit mondj, hogy majd megbeszéled a pároddal, ö mit szól hozzá és ezzel el van intézve. Direkt megsérteni nem kell, de ragaszkodj a kellö távolsághoz köztetek.
Köszönöm az eddigi válaszokat.
Kedves 4-es. Sajnos én is ezt érzem, hogy nem tud leválni rólam/rólunk. :( Mikor még csak elköltöztem otthonról albérletbe a párommal, akkor is heti 3-4x akarta, hogy átmenjünk (hozzáteszem, hogy Pesten belül kb 50 perc lett volna tömegközlekedéssel). Mi meg ugye emellett minden nap mentünk dolgozni a párommal.
Talán szégyen, de sokszor volt, hogy kitaláltunk valamit, hogy ne bántsuk meg, hogy miért nem megyünk át, hogy hátha idővel hozzászokik. Szerencsére hozzászokott, de ez is egy évbe telt.
Ha abba a kerületbe költöznénk, mint Ő, akkor meg aztán szintén azt akarná, hogy állandóan átmenjünk, mondván, hogy úgyis közel lakunk, hamar hazaérünk. Egyébként meg én is tartok már most attól, hogy bele akar majd szólni a gyerekvállalásba is. :( A férjem meg azt mondta, hogy nem is akarja, hogy sokat ott legyen hagyva náluk a gyerekünk majd, mert hogy anyum csak elrontaná.
Ráadásul neki még sok éve van a nyugdíjig. Hiába költöznénk oda, igazából sokat nem tudna besegíteni a munkája mellet, csak maximum hétvégén. Anyósomnak már csak 1-2 éve van nyugdíjig.
válasza: válasza:Húú, ez nagyon nehéz! Még mielőtt jön a gyerek, azelőtt próbáld meg rendezni, ha kell akár fizikai távolságtartással is. Sajnos tudom, miről beszélek.
Nekem a tejem ment el az édesanyám miatt, pedig kértem, hogy ne szóljon bele. Ha segíteni szeretne, nekem az a segítség, hogy ha az van, amit én szeretnék, és nem az, amit ő. Érzelmi manipuláció mestere: besértődik és nem szól hozzánk már gyerekkorunk óta, ha valami neki nem testszik. Én megköszöntem a szülés utáni kb. 1,5 hét segítségét és hazaküldtem sajnos. Egyszerűen rosszul voltam a jelenlététől. Sajnos. Gondolom a hormonok is dolgoztak rendesen.
Azóta csak akkor láttam, ha a tesóméknál voltunk. Írtam neki egy levelet, küldtem egy linket neki, ahol fel vannak sorolva az anyatípusok, hogy olvassa el és gondolkodjon rajta, melyikbe tartozik. És ha fontos neki az unokája és én, akkor tiszteletben tartja, hogy felnőttem, édesanya lettem, meg egyébként is. Sajnos azóta sem reagált.
Most ott tartunk, hogy én vagyok a fekete bárány a családban és elküldtek "segítségért". Én meg félretéve az egómat vállaltam, hogy megyek hármasban velük (merthogy a húgom is szerepvesztésben van). Nem arra számítottak, hogy családterápiára kell menniük, de végül nem tudnak visszakozni, hiszen ők javasolták és felajánlották a segítségüket. Alig várom, hogy szakemberek is tükröt tartsanak nekik, ne csak én.
Édesanyám gyermeki lelkületű, bár tény, hogy művelt és sok minden tud, de mivel önértékelési problémái is vannak - így okoskodó is. Ők is otthonról hoztak egy nagyon torz mintát.
Nem irígyellek Kérdező, mert teljesen átérzem, milyen rossz ez. Viszont állj ki magadért szerintem. Ha Édesanya leszel, pláne nem tehetsz mást a gyermeked és a családod érdekében. Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!