Most tényleg én vagyok a szemét, hogy ott hagytam őket?

Mondta anyám, hogy vigyem el őt meg a mamát a kórházba autóval, mert a mama ment valami kivizsgálásra, mondtam, hogy oké. 30 km-re van tőlünk a kórház, ez alatt a 30 km alatt végig kritizáltak(egyiknek sincs jogosítványa), hogy hogy vezetek, ezt nem jól csinálom, azt nem úgy kell stb.

A mamám végigsikongatta az utat hátul, hogy úristen, pont a kanyarban találkozok a szemből jövő autóval, gyorsan megyek, pedig nem mentem gyorsan stb stb.

Anyám szerint átmentem a piroson, holott a kiegészítő lámpa zöld volt (nyíl zöld).

Annyira mérges lettem, hogy kib****tam őkez a kórház előtt és ott is hagytam őket, hogy jöjjenek haza szépen vonattal.

Most én vagyok a pszichopata szemét szar, hogy otthagytam őket és vonattal kellett hazajönniük, meg jegyet kellett vennie anyámnak, és ők aztán soha többet be nem ülnek mellém.

A tesómmal soha nem csináltak ilyet, pedig ő vezet gyorsan, és törte is már össze más meg az ő kocsiját is. Ő fiú én meg lány.