Miért veszekszik velem anya ha naplót írok? 13/l

Milyen naplót írsz?

Papír alapút, vagy digitálist?

A legegyszerűbb: egyszerű Word dokumentumba írd a naplót, és a fájlt védd jelszóval, hogy csak te tudd megnyitni, még olvasásra is!

Még jobb, ha nem a gépeden, hanem felhőben tárolod, és ott is jelszavas hozzáférést alkalmazol.

# 9/11 Időpont ma 11:56

"én sem örülnék, ha a gyerekem naplót írna. Egyszerűen azért, mert veszélyes bármit is leírni, amiről azt akarod, hogy titokban maradjon,"

Elég érdekes felfogás.

Milyen halálos titkokat írhat egy gyerek a naplójába?

Oké, egy maffiózó ne vezessen naplót az "ügymenetről", de egy normális embert milyen veszély fenyegeti a naplóírástól?

Egyébként sem kell mindent beleírni a naplóba, viszont sokat számít, ha 10 - 20 -30 év múlva visszaolvasod, hogy mik foglalkoztattak és miként gondolkodtál most.

Ráadásul a legtöbb pszichiáter kifejezetten ajánlja terápiás és prevenciós céllal is a naplóírást. Segít tisztázna magadban a dolgokat, oldja feszültséget, rákényszerít, hogy a problémákat ne elfojtsd, hanem gondold át. Javítja a fogalmazási készséget is.

Nem is értem, hogy hogy lehet valaki napló-ellenes...

9-es vagyok: hát, nagyon meglepett, amit reagáltatok. Természetesen tisztában vagyok a naplóírás (vélt vagy valós) terápiás hatásával. Azért írom, hogy "vélt vagy valós", mert ez is nyilván személyiségfüggő. Engem őrületbe lehet kergetni vele (egy régi főnököm volt az "írd le a céljaid" típus, kilelt az egésztől a hideg)

Én talán azért gondolkozom így, mert nekem sosem volt igényem rá, hogy naplót vezessek. Viszont

- rengeteg bonyodalomnak voltam már tanúja, ami abból eredt, hogy valaki leírt valamit, amit nem akart valaki más tudomására hozni, de valaki megtalálta és "kiszivárgott" a dolog.

- én a sétálgatós-merengős típus vagyok, és ha arra gondolok, hogy a kiforratlan gondolataim mind papírra kerülnének, és bárki elolvashatná (mert "úgyis kiderül(het) minden mindig"), ha nem is lenne belőle bonyodalom, akkor is rosszul érezném magam, mert sok akaratlan közlésem túl bizalmasnak érezném, és úgy érezném, nem tartozik másra (legfeljebb egy-két emberre, de azokkal személyesen beszélgetek)

Szóval én amondó vagyok, hogy az ember nem csak hogy csak olyat írjon le, amit aláírna, de egyenesen csak olyat, amit akár ki is függesztene a falra:S Amit meg itt az elektronikus naplóírásról javasoltak, az talán még a papír-alapúnál is "sebezhetőbb", gondolom, azok közül, akik egy kicsit is értenek hozzá, az töri fel, aki akarja.

Visszaolvasni a régmúltat? Nem, ez eszembe sem jutott soha. Az igazán fontos emlékek úgyis megmaradnak - a természet szelektáló memóriája alapvetően elég jól van kitalálva.

#14.

"Azért írom, hogy "vélt vagy valós", mert ez is nyilván személyiségfüggő. Engem őrületbe lehet kergetni vele"

Természetesen, de akit "őrületbe lehet kergetni vele", annak nyilván eszébe sem jut naplót írni.

Nekem például az írásban segít, egyfajta koncentráltságot, összeszedettséget tudok vele elérni, rendszerezni a csapongó gondolatokat, ötleteket.

És ki akarja feltörni bárkinek a személyes naplóját? Ki fektetne bele energiát és időt - pláne, ha azt sem tudja, hogy létezik, és ha létezik, hol keresse.

Nem azt mondom, hogy egy felhőben ( vagy többen, biztonsági mentésekkel) tárolt naplót, ahol maga a tárhely is jelszóval védett, és a fájl is, ne lehetne feltörni, de azért egy szobába tárolt papíralapú naplónál picit nehezebb ügy! :-)

"Visszaolvasni a régmúltat? Nem, ez eszembe sem jutott soha. Az igazán fontos emlékek úgyis megmaradnak - a természet szelektáló memóriája alapvetően elég jól van kitalálva." - Talán picit túl jól is.

De éppen ez a jó, hogy nem vagyunk egyformák, így színes a világ.

Én megértem, hogy neked ez nem jut eszedbe. Nekem ( és sok más embernek) pedig igen.

Ilyen alapon a fényképeknek sincs értelme, mert minek kell bármilyen eseményen fényképezni, hiszen úgyis emlékszünk rá. ( persze, van a fényképnek egy másik funkciója is, az, hogy másnal meg tudjuk mutatni, de vitathatatlanul a pillanat önmagunk számára való megőrzése is egy funkciója.) A napló egy lelki-fénykép.

Ráadásul az emlékezet romlik, halványul, torzul. Pláne évtizedek távlatában.

A naplóírás is egyfajta műalkotás, mint pl a versírás.

Ráadásul örömmel értesülök e tényről, a kérdést olvasva, hogy a mai kamaszok között is akad, aki teszi, ugyanis a technikai fejlődés előrehaladtával egyre szorul ki sajnos ez a jellegzetes, kamaszkori, fontosnak nevezhető megnyilvánulási mód.

(Más kérdés, h kamaszkor ide, vagy oda, részben a lelki alkat is befolyásolja, h van-e rá igénye a tininek. Erőltetni általában nem muszáj a dolgokat.)

Még annyit, h az internet megjelenése óta a titkos naplóírást egyre inkább kezdi kiszorítani a nyilvános naplóírás, tehát a blog és a vlog, mely elektronikus változatok között ráadásul nem csupán személyes tartalmúak divatosak / alkalmazhatóak, hanem rengeteg másféle célra is alkalmazzák, mint tudjuk.

Szóval örülök, h a titkos és egyúttal személyes témájú naplóírás nem veszett ki mára sem a mindenkori kamaszvilágóból. :)

Kedves kérdező, konkrétan neked meg azt üzenem, hogy anyudnak valamiféle lelki problémája lehet, ha ezt teszi. Esetleg mondd el anyudnak, hogy ha titokkiszivárgástól fél, ennyi erővel ugyanolyan dolog, hogy elvileg bármikor kibeszélheted őt a háta mögött - szóban, papír nélkül, írás nélkül, ahogy elvileg bárki bárkit. (Habár, feltételezem jóhiszeműen, h nem akarod, vagy legalábbis nem olyan szinten, mint amitől ő fél.)

Persze más oka is lehet h anyud így nyilvánul meg, de az tuti, hogy nem reálisan ítéli meg a helyzetet, szóval vagy paranoid egy picit, vagy féltékeny, vagy valamiféle érzelmi hiánya van, h miért titkolózol az ő irányába, amikor ő szívesen meghallgatna téged stb, de hát meg kellene érteni a szülőknek, h a kamaszkor egyik fontos velejárója a titkolózás! És nem illik kémkednie a szülőnek a kamasz gyereke után!

(Persze leszámítva a veszélyhelyzetekre utaló gyanút mint pl junkie-kkal való kamaszkori kapcsolattartás, vagy más bűnüzői körről való gyanú, stb.)