Bunkó dolog lenne megkérni, hogy ne jelenjen meg csak úgy az ajtó előtt?
Nyáron Budapestre költöztem az egyetem miatt, előtte egy kisvárosban éltem, kb 250 km-re.
Ugye itt más az életem, nem tudok minden hétvégén hazavezetni, utána vissza. Anyukám rászokott arra, hogy teljesen váratlanul megjelennek itt, vagy a nevelőapámmal, vagy mamával. 1-2 alkalommal ez nem is lenne gond, de így már sok nekem.
Tudja, hogy szinte alig főzök, de folyton hozza a cuccokat, hiába kérem, hogy ne. Pl. most hozott disznótoros kóstolót, amit valami barátjuktól kaptak, pedig tudja jól, hogy én ilyeneket nem eszek soha, csak csirkét, vagy halat. Legutóbb pl. egy egész hétre való kaját hozott, hogy tegyem be a hűtőbe és majd melegítsem meg, pedig tudja, hogy nem eszem meg azokat, amik régóta hűtőben vannak.
A másik, hogyha esetleg itt hagyom, mert dolgom van, akkor mire hazajövök, biztosan átpakol valamit, elkezd takarítani, vagy főzni. Pedig ő is allergiás arra, ha valaki (akár én, akár a nevelőapám) a konyhában matatunk otthon...
Szóval nem az a gond, hogy jönnek, mert volt már, hogy apa felesége is jött a gyerekével, de ők előre szóltak és akkor úgy készültem. De mikor a vizsgaidőszakom közepén jönnek, akkor az nem volt túl szerencsés...
Nem bunkó dolog. Ez a természetes. Sehova sem állítok be csak úgy. Még a saját szüleimhez sem. Pedig kulcsom is van hozzájuk.
Ők sem állítanak be hozzám.
Ha csak úgy feljönnének, akkor is rám csörögnek. Már csak azért is, hogy egyáltalán otthon vagyok-e.
" Atya isten, hol élünk?! Anyuka kérés nélkül is, puszta szívjóságból visz ételt, kitakarít a felnőtt, finnyás, válogatós kölkinek, az meg még reklamál...Tudod, én pi csán rúgnám az ilyet, nem kiszolgálnám."Nem eszem meg ami régebb óta hűtőben van, csak csirkét, meg halat".Na, ezért nem kell agyon kényeztetni agyereket, meg minden szart ráhagyni, mert ez lesz belőle.Tudod, jobban is tenné anyukád, ha pár évig rád sem nyitná az ajtót, talán felnőnél.Majd ha párszor szembe kell találkoznod azzal a helyzettel is, hogy munka után(már ha csinálsz egyáltalán valami munkának nevezhetőt), mikor hazaesel, még vár otthon a kupi és enni is kéne valamit, de nemhogy disznótoros, de egyáltalán semmi nincs a hűtőben, max ha bevásárolsz magadnak és még meg is kell főznöd, akkor majd egy idő után visszasírod, azt, amikor volt aki kitakarított a segged alatt és hozott ennivalót!"
Remélem egyszer lesz valaki olyan jó fej, hogy 1 évig csirke agyat visz neked és tudod az ingyen kaját meg kell enni.
Próbáld értetni vele, hogy ha komolyan segítséget akar adni ahhoz, hogy mielőbb önállósodni tudj, akkor tartsa tiszteletben, ha olyasmit is fel szeretnél mutatni , amit te magad értél el , saját erődből, azaz nélküle.
Értesd vele, hogy ha akkor szakad rád az önállósodás nehézsége először, amikor nélküle/egyedül maradsz, vagy neki anyudnak lesz szüksége a te támogatásodra, akkor már jó esélyed van arra,
hogy "életképtelennek" bizonyulj. Nem élheti a te életed, a te akaratod ellenére meg kétszer nem! Kérdezd meg anyudat, hogy az ő édesanyja mikor vált képessé arra, hogy "engedje végre a maga
útját járni" a lányának. Ha pedig végképpen nem akar érteni, akkor cseréld le a bejárati zárakat!
Magyarázd meg neki, hogy jöhet, szívesen látod , szeretettel várod....amint ELŐTTE EGYEZTETETT VELED , és neked IS megfelel az időpont.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!