Rossz anya vagyok? Rossz ember?

2,5 éves a kislányom, kb 3 éve vagyok itthon és nem dolgozom, mert veszélyeztetett terhes voltam. Persze ami itthon zajlik az sokkal durvább meló, mint egy sima munka, ahová az ember bejár, és vége, van szabi meg ilyesmi... De nem is ez a lényeg... Kezdek depressziós lenni azt hiszem. Állandóan itthon a gyerekkel, minden nap ugyanaz a monoton dolog, és szinte minden nap kiabálok vele, mert nem bírom már türelmetlen vagyok. Ha nem fogad szót és szétfirkálja a falat vagy direkt széttép a wc papírt, vagy úgy játszik a játékaival h dobálja meg tönkreteszi őket..stb. akkor én ordítok, hogy fejezze be, meg ideges vagyok... Közben próbálok dolgozni, mert már vége a gyednek, a gyes meg semmire nem elég. A férjem fizetése épp hogy elég lenne hármunkra, sosem volt még olyan, hogy csak az ő fizujából éltünk. De a munkám is új, most kezdek egy másik szakmába, amit ugye sok részből itthonról lehet csinálni, mert ugye a gyerek miatt muszáj itthon lennem. De abban is rossznak érzem maga, mert ugye nincs tapasztalatom és mindig úgy érzem mindent rosszul csinálok, félek az anyagiaktól és attól is, hogy rossz anya vagyok meg úgy kb mindenben rossz vagyok... Játszom vele, főzök, viszem ide-oda, de nagyrészt itthon vagyunk és akkor sokszor észreveszem magamon, hogy idegbeteg vagyok... Mint aki nem normális, csak úgy elsírom magam, vagy könnyen kiborulok attól ha rosszaságokat csinál. Eléggé össze vagyok már törve, pedig imádom a lányom, csak már nem találom a helyem sehogyansem. Nagyon szeretnék már valamiben sikerélményt, mert ugye a gyereken kívül más nincs az életemben, amiből azt kaphatnék. És már úgymond benne sincs sikerélményem, mert vele is türelmetlen vagyok és ideges... Nem akarom, hogy kiegyensúlyozatlan gyerek legyen belőle, meg amúgy mosolygós, vidám kislány... Szerintem velem van a baj és nem tudom, hogyan javíthatnék rajta. Szeretnék boldog lenni, és nem az érezni, hogy az életem minden területén egy nagy nulla vagyok.