Miért akarnak folyamatosan kiszolgálni a szüleim?

Néha annyira idegesít hogy legszívesebben leordítanám a fejüket. Apám kiszedi nekem a kaját tálba ebédre, és odarakja az asztalra. Egyszer mondtam neki, hogy nem vagyok kutya nem kell kirakni elém, erre elkezdett duzzogni.

Anyám folyamatosan bejárkál a szobámba, és takarít, pakolgatja az ágyamat, a dolgaimat kedve szerint mozgatja, azt se mondhatja hogy nem tartom rendben. Mindig felajánlja, hogy készít nekem vacsorát, random gyümölcsöket hoz fel nekem tálban. Bedurcázik és láthatóan szomorú, ha megmondom neki hogy nemkell.

Előfordult, hogy apám a beleegyezésem nélkül intézett dolgokat nekem. Még véletlenül se kérdezett meg engem. Régebben mikor kisebb voltam, az anyám véleményét kérte ki mindenről velem kapcsolatban, nem tudta hogy szóljon hozzám. Még sorolhatnék egy pár érdekes dolgot, de a lényeg hogy így 20 évesen egy félénk, önbizalomhiányos fiu vagyok.

Nem tudok pl hogy kell megvédeni magam, az iskolában régebben sokat piszkáltak. Cselekvésképtelen vagyok, megfelelési kényszeres. Tipikus kis nebáncsvirág vagyok.

Sokan már 18 évesen építik az életüket, nekem fogalmam sincs ilyen dolgokról. Nem értek alapvető dolgokat.

20/F