Ti hogy viselnétek el ha otthon folyamatosan szidnának csak mert 17 évesen van társasági életetek?

A kamaszkori lázongás természetes dolog, az a szokatlan, ha valaki nem csinálja. Konrad Lorenz leírja szépen etológiai hátterét.

Először is: arra ne bazíroz hogy "van még egy évem". Ideális esetben még van 70-80, de ennek jelentős részét szüleiddel fogod együtt tölteni. A mai világban neked nem fog sikerülni 18 évesen saját lábra állni, mert egy gimnáziumi érettségivel semmire se mész, az egyetem meg drága. Még jó ideig a támogatásukra fogsz szorulni, vagy ha büszkeségből ezt elutasítod, akkor elég komoly nyomor fog rád várni, hacsak el nem mész k..rvának, ami nem rendkívüli, egyetem mellett sokan csinálják. Úgyhogy ezt add szépen össze, és maradj a realitások talaján.

Másodsorban: a felnőttség még kicsit odébb van neked, mert "társasági élet" alatt nem kamaszbulikat értünk. A "társasági élet az, ahol kapcsolatokat építünk, de nem marinénivel, meg a drogos józsival, meg a sarki taponállók hajléktalanjaival, hanem olyan emberekkel, akiket "érdemes" ismerni. Amit te élsz, az nem társasági élet, hanem haverkodás a haverokkal, ismerkedés stb. Nem tilos, de nem is nélkülözhetetlen.

Harmadsorban: a kamasszerelmek általában nem tartanak sírig. Viszonylag kevés az az ember, aki gimnáziumi osztálytársával házasodik. (Persze, vannak kivételek, de ezek nem te vagy, hanem a szüleidben elítélt "otthonülő típus"ok, azaz azok az emberek, akik nem szeretik a társaságot, sokkal jobban érzik magukat az erdőben, mint egy lebujban, szívesebben olvasnak, mint ordibálnak, és igyekeznek lehetőleg a puszta közepére költözni.

Harmadsorban: Nem ismerem az aktuális lovagodat de a "nincs jó végzettsége" nekem azt jelenti: iskolázatlan tajbunkó proli, aki az életben semmire se fogja vinni, mert se tanulni, se dolgozni nem szeret, maffiózónak meg buta, vagy akinek nagy a szövege, lehet, jóképű, tizenhat-tizenhét éves kamaszlányok szívét dobogtató girhes divatfiúcska, akin szüleid harminc évvel több tapasztalattal keresztülnéznek, és harminc év múlva te is így fogsz tenni. Szerencsés esetben akkoriban már rossz emlék lesz, kevésbé szerencsésben meg viharos válás, egy elb..szott élettel, és akkor azért fogsz panaszkodni: " mennyi pénzt, időt áldoztam erre a hitvány semmirekellőre, meg a legjobb éveimet".

A szüleid észrevezsik azokat az apró jeleket, amelyek az elzüllés irányába hatnak, amelyeket te nem észlelsz. A cigifüstöt a hajadon, a szesszagot a leheletedben, a rendetlenséget, amit hagysz magad után, a sárosan otthagyott cipődet, a "majd megcsinálom másokr" felszólamlássla félretett dolgokat. Az, hogy jegyeim jók, nem jelent semmit, akit elkönyveltek elsőben jó tanulónak, azt harmadikban csak úgy nem fogják megbukttani, márcsak azért sem, mert ezen a folyamaton nem csak te mész át, hanem bármennyire hihetetlen, a többi középiskolás is, így ilyen alapon mindet ki lehetne b...szni a suliból.

Én szívesen elhiszem neked, hogy nem elzülleni mész társaságba, és hogy a "találkozom pár órára a barátaimmal" nem disznótrágya állapotban részegen sárban fetrengést jelent, és hogy tudod, mit cisnálsz, és tudod a mértéket, de a szüleid abból indulnak ki, hogy van egy éretlen, kissé még gyerekes, kissé szeleburdi (legalábbis hozzájuk képest) csavargó kamaszlányuk, akivel ki tudja, mi fog történni, és ezért aggódnak, és a "mai világban" erre minden okuk megvan.

Ha az ellenkezőjéről akarod meggyőzni őket, annak csakis egyetlen módja van: ha megbizonyosodnak róla, hogy tudod, mit csinálsz. Ennek meg a jele a felnőtt viselkedés. A felnőtt viselkedés nem a részegeskedést és a swingerpartikat jelenti, hanem a reális gondolkodást és a felelősségvállást. Pl. azt, hogy nem veszekszünk a szüleinkkel, nem ordibálunk, hanem érvelünk. Továbbá részt vállalunk a háztartásban, a munkában, belátással vagyunk mások iránt, megosztjuk velük gondolatainkat, terveinket, sőt, tanácsot kérünk (nem azért, mert annyira kíváncsiak vagyunk a véleményükre, hanem azért, hogy lássák, hogy be vannak vonva).

Ha felnőttnek tűnsz, sokkal hamarabb fogják azt mondani" te életed, tudsz dönteni", mint ha lázongó kamaszként viselkedsz. Más kérés, hogy mivel generációs szakadék van köztetek (késői gyerek vagy?) egyetérteni úgysem fogtok, de nem muszáj utálni se őket. Egy kiváló pszichológust idézve: "szüleinkkel nem kell jóban lenni, de feltétlenül megéri, mind gazdaságilag, mind evolúciósan. Sokoldalúan használható támaszok."

A pasidat meg dobd ki, mielőtt el nem kezd kölcsönkéregetni tőled, vagy ki nem állít a sarokra.

Úgy látom némelyek (Főleg a 6-os hozzászóló) igen magabiztosan alkot véleményt emberttársairól néhány mondat alapján.

Úgy gondolom, az ilyen embernek nem ártana tükörbe néznie másoknak beszél felelőségről.

Persze, kamaszoknál gyakori a lázadás, de a leírtak szerint itt azért nem arról van szó.

"Elkerültem egy jó hírű gimibe, ahol lettek barátaim, lett egy barátom, akit azért utálnak mert nincs jó végzettsége és miért nem jövök össze olyannal aki gazdag. Mikor suli után találkozok velük pár órára vagy hétvégente délutánonként, akkor kiakadnak hogy ez nem normális dolog és rossz hatással vannak rám (jegyeim jók). Szóval mindennap hallgathatom ahogy mindennek elmondanak és szidják barátaimat, el akarnak tőlük tiltani. Hozzánk soha nem jön senki, ők se mennek sehova, nincsenek barátaik, teljesen beburkóznak és tőlem is ugyanezt várják el. De volt hogy intézetbe akartak adni csak mert pár órára találkozni akartam legjobb barátommal, de már rengetegszer is zsaroltak."

1. Ha iskola után (azaz délután, nappal) találkozik a barátaival pár órára; az még igen messze van a züllötségtől/diszkózástól.

Ebben még semmi rossz nincs. Ha késő este részegen/diszkóból kerülne elő az valóban baj lenne.

2. Az, hogy a szülők arra bíztatják, hogy azzal jöjjön össze, Aki gazdag; arra utal, hogy nem FÉLTIK a lányukat.

HANEM arra akarják kényszeríteni, hogy egy másokat kihasználó szélhámos legyen belőle. Nyilván azzal a céllal, hogy aztán rajta keresztül Ők használhassák ki a fiút.

3. Picit is tisztességes szülő SOHA (még ha tényleg durva magatartási hibák lennének), sem fenyegetné intézettel a gyereket.

Kedves Kérdező!

Az viszont sajnos igaz, hogy még 18 évesen sem lesz egyszerű a saját lábadra állni. Papíron nagykorú leszel, de anyagilag még sokáig függni fogsz tőlük.

Úgyhogy, bármilyen nehéz, sajnos nem tudok mást tanácsolni: nyeljél, és reménykedj, hogy az intézetet csak üres fenyegetésnek szánják.

De a barátoddal ne szakíts e miatt; és a barátaiddal ne szakítsd meg a kapcsolatot!