Ti hazudnátok a gyereketeknek?

Ilyen elpusztult állat terén sosem hazudtam, de van olyan élethelyzet, amikor igen.

Csak egy példa...este átjön a gyerek, mikor elvileg már alszik, és látja, hogy anya sír. Megkérdezi, miért. Az igazság az, hogy anyuka pl 3 napja nem evett, hogy a gyerekei enni tudjanak, kimerült. Ezt csak nem lehet elmondani. Én legalábbis nem tudtam elmondani. Azt mondtam, filmet néztem, az hatott meg. Vagy megint más, hogy nem tudok ruhákat venni, erre kapunk több zsák gyönyörű ruhát, anyuka elpityergi magát, mondván, örömében sír.

Nálam van olyan, mikor túlon túl megterhelné a gyereket, így nem mondom el.

Ilyen "állatos dologban" sose hazudnék a gyereknek. Én egy labradorral éltem kiskoromban (kinti kutya volt) olyan 5-6 éves lehettem, mikor egyszercsak eltűnt. Hetekig,hónapokig kérdezgettem, hogy mi lehet vele, nem jött-e még haza, vajon hova szökhetett.

Aztán nyilván egy idő után már nem kérdeztem, de 18 éves koromig abban a hitben éltem, hogy Morzsi elszökött.

Akkor valami véletlen folytán előkerült a kutyatéma és felhoztam, hogy Morzsi is... Anyám a nevére sem emlékezett (nem az ő kutyája volt, hanem nagymamámé, együtt laktunk) aztán rájött, hogy jaa volt az a nagy kutyánk, akit elaltattunk, mert túl vad (??!!) volt.

Nem találnék ki sztorit, inkább valahogy szebben tálalnám a dolgot.

"A gyerek ovodáskorú, akinek van egy kedvenc cicája/kutyája ami elpusztul (méreg, autó stb)

Elmondanád a kicsinek,,hogy elpusztult, vagy inkább valami sztorit kitalálnál miért nem találja?"

E példában milyen elcseszett, adathiányos, fordított logika ahol hazudsz neki? Miért hazudnék neki? Gosh...

csak tudnám hogy mi az istenért kell lepontozni. Véleményünket kérdezte, én elmondtam, tehát választ adtam a kérdésére. Biztos itt mindenki olyan hiper-szuper pedagógus és pszichológus és mindenki sokkal jobban tudja, mi az amit ilyenkor a legjobb tenni.

(10-es voltam)