Miért szeretik a szülők éreztetni a gyerekükkel, hogy a ház amiben a "megtűrt" gyerek lakik, az az övék? Ez olyan hatást kelt mintha egy alárendelt szerepben kellene mindaddig lennie, még el nem költözik otthonról.

09:10...Mintha csak az én apám lenne.

Nálunk például emeleten volt a nappali, és a szobák, apám szobája meg a földszinten. És mindig azt csinálta, hogy feljött az emeletre a kanapén aludni, egyrészt hogy ordíttassa a tv-t, másrészt meg tudta magáról hogy úgy horkol mint az állat. Így szabályosan minden este éveken át 10x kellett könyörögni neki, hogy légyszíves menj már a szobádba aludni, mert miattad nem tud az egész család. Arra is az volt a válasz hogy az ő házában ott alszik ahol akar, ha nem tetszik menjünk ki a disznóólba. Konkrétan ezt mondta, hogy ÖRÜLJÜNK HOGY ALHATUNK A HÁZÁBAN ÉS NEM ZAVAR KI MINKET A DISZNÓÓLBA. Hát k..va jó volt így felnőni mondhatom.

De ugyanúgy megvolt a motor bőgetés is. A garázsban volt 1-2 ócska motorja, amit megjavítani lusta volt, de arra volt esze hogy hajnal 4-kor vagy este 11-kor lemenjen és fél órán át húzassa full gázon hagy bőgjön a motor.

De már később is, mikor már középsulisok voltunk, akkor is direkt bejött a szobámba konkrétan csak azért hogy anyázhasson, meg ok nélkül b..szogasson. Ha mondtam hogy legalább a saját szobámban hagyjon már békén, akkor is ugyanúgy megkaptam hogy mi az hogy az én szobám, ez az ő háza, nekem nincs szobám.

Legutóbb is fél éve voltam otthon, pár napra. És amint hazamegy az ember, ő úgy nézi hogy itthon van=alattvaló, és azonnal nekiáll ugráltatni, csicskáztatni mint gyerekkoromban. Aztán mikor közöltem hogy ne engem ugráltasson, akkor fogta 5x becsapta úgy az ajtót hogy végül kitört róla az üveg, és elkezdett ordítani hogy "megmondom anyádnak hogy te törted be az üveget mert elborult az agyad". Meg üvöltözött hogy takarodjak a házából, mi a f..sznak jöttem egyáltalán haza.

"az ilyen viselkedéssel csak azt érik el, hogy idővel elhidegülnek a gyerekeik"

Nálam pontosan ez jött be. Megfogadtam hogy legközelebb a maximum temetésére megyek haza és akkor is csak hogy jót röhögjek.

Kommenthuszár, most képzeld el ezt úgy, hogy egy szobában vagytok összezárva, mert csak egy szobát fűteni van pénz, saját szobád nincs, még ágyad sem csak egy felfújhatós matrac. Nem tudsz tanulni, aludni, élni, mert 0-24-ben az ordítozást meg a tévét (és a motort) kell hallgatnod, ha meg végre elalszanak, akkor azt, hogy a szülők kórusban horkolnak, majd ha valamelyik felébred, elkezd üvölteni, hogy horkol a másik...ha szót emelsz, akkor takarodj a házból. Priceless.

#9

09:41...Hát az se semmi, szerencsére anyánk mindig tartotta a frontot, de látszott már hogy ő is kezd belefáradni. Anyámnak köszönhetően legalább anyagilag éltünk egy elfogadható szinten, még ha spórolni is kellett.

Amúgy érdekes, mert leírtam pénteken hogy legközelebb csak apám temetésére megyek haza, rá 1-2 órára hívott a testvérem, hogy apánk meghalt.

Meghalt, és nem tudom sajnálni. Egy könnycseppet nem morzsoltam el érte.

De igazából ahogy észrevettem senki más nem. Persze a testvérei szomorúak voltak, mindenki jött részvétet nyilvánítani, anyám, testvérem is szomorúak voltak. De mindenki tudta milyen ember, és mindenki látja hogy jobb lesz nélküle.

Anyámék azt mondják, azt sajnálják hogy milyen jó fej ember lett volna ha nem iszik...néha én is sajnálom, de ettől még az alkoholt választotta a családja helyett.

És beszéltük is, hogy alapvetően pont ez volt a legfájóbb, számomra is pont ez, hogy régebben bárki mással halál jó arc volt, hallottad hogy jön az után, mindenkihez van egy két jó szava, vidám, jókedvű, aztán amint belép az ajtón nekiáll ordítani, és hirtelen teljesen átváltozik.

Annyi szart hagyott maga után, hogy nem fog hiányozni, oda kerül ahova való, a föld alá, épp ideje volt.