Szülőnek joga van kényszeritteni a gyereket pálya választásnál?

Apám több mint 20 éve kényszerített, hogy nyomdaipari iskolába menjek, mert ő imádja a könyveket, és a könyvnek mindig lesz jövője. Így könyvkötő lettem, pedig más szerettem volna lenni. Mai napig is utálom a szakmámat, és már sok-éve nem is dolgozom benne. Arról nem is beszélve, hogy halott szakma lett. Én ezért soha nem erőszakoskodtam, hogy a fiam mit tanuljon tovább.

Volt pár elképzelése , el is kezdett 1 iskolát amit végül ott hagyott, és másikat választott mire eljutott oda, hogy olyan szakmát tanul amit szeret is csinálni. Mindig támogattam, és hál istennek megérte, mert ma ahogy mondja a munkája a hobbija is egyben.

Én mindig mindenkinek azt mondom aki pályaválasztás előtt áll.

Arra gondolj, hogy amit tanulsz azt jó esetben 40 évig fogod csinálni. Ez lesz a munkád. Ha szereted amit csinálsz akkor jó szakmát választottál. Ha nem szereted akkor nem lesz élvezet a 40 év munka..

nem mindegy,hogy egyetemről vagy középiskoláról van szó.

amikor már egyetemre jelentkezel az sokkal jelentőségteljesebb döntés, ott szerintem nincs helye,hogy a szülők is beleszóljanak. de jóesetben amúgyis elmúltál akkora 18, úgyhogy nem is kell senki engedélye.

középiskolába való továbbtanulásnál sajnos még kell a szülői aláírás a jelentkezési lapnál. de szerintem mindent meg lehet beszélni értelmesen. az én szüleim is kényszeríteni akartak egy középsuliba ahol szakmát is kaptam volna.. de én gimibe akartam menni, ott is megvolt melyik tagozatra.. és nem akarták megengedni, mert hogy azzal nem viszem semmire.. de mondtam akkor, hogy egyetemre szeretnék utána menni, ahhoz jobb,hogyha gimiben külön tagozaton tudok készülni az emelt érettségikre.. beszéltem a nagyszülőkkel akik végül hatottak a szüleimre és belementek,hogy oda mehessek ahova akarok.. végül belátták, hogy nekem lett igazam( 12.-es ballagásomkor kértek bocsánatot).

szóval próbáld meggyőzni őket észérvekkel. ha nem megy akkor vonj be nagyit vagy akár osztályfőnököt is,hogy segítsen beszélni a szülőkkel, hogy neked jobb lenne az az iskola ahova te akarsz menni.

Egy gyerek nem a szulo folytatasa es foleg nem azert szuletik hogy a szulei almat teljesitse.

Egy gyerek onnalo leny sajat elettel es elkepzelessel.

nalunk 5 gyerek van soha nem szoltunk bele a palyavalasztasba.

Egyik lanyunk lovakkal akart dolgozni,beszeltunk par emberrel es meg is hivtuk oket akik elmondtak szaraz kenyerre valot nem lehet keresni a szakmaban.

A lanyunk eszhez tert es letett rola most lovagol de mas szakmat tanul.

Masik lanyunk eu akart tanulni segitettuk es rabeszeltuk foiskolaba jarjon ne akarjon 3 muszaszakban napi 12 oraban gurcolni es turni a megalazast a betegektol.

Kérdező (#7) ne foglalkozz az ilyen fenyegetésekkel, az ilyen szülő-gyerek kapcsolatot már egyébként se lehet tönkretenni, mert eleve rossz, és az ilyen "tekintélyelvű" családból úgyis elmenekül a gyerek 18 éves és 1 napos korában, a párjához, a barátaihoz, külföldre, akárhova - ahol nem parancsolgatnak neki.

Jobb most felvállalni egy konfliktust, mint végigszenvedni az életed munkás 40-50 évét egy olyan munkával, amit a hátad közepére kívánsz, hála a "csak a legjobbat akaró" szüleidnek.

(anno nálunk is ölre menő harc volt a "melyik középiskolába" témakörből, nem hagytam magam, és nem is bántam meg... a párom meg 16 évesen DÖNTÖTT úgy, hogy átiratkozik egy másik iskolába, és ő sem bánta meg)

Középiskolának gimibe menj, akkor nem lehet vita. Egyetemre meg majd hátha még elsimulnak a dolgok.

Az enyémek nem mondták meg egyértelműen, de terelgettek elég sokat középiskola és egyetem választásnál is.

Anyukám kijelentette, hogy ne legyen belőlem műszaki ember, mert ő is az és a nőknek baromira nehéz megállni a helyüket a férfiak világában.

Ennek ellenére én hajlottam a műszaki véna felé és belementek hogy a biztonság kedvéért a gazdasági szakok mellé megjelöljek egy mérnöki képzést is. A sors fura fintora, hogy a gazdaságikról néhány ponttal lecsúsztam, így mérnök lettem. Utólag belegondolva abszolút nem bántam. 5,5 év alatt elvégeztem az alap és mesterképzést, az utolsó félévben már teljes munkaidőben dolgoztam mellette és egyszerűen imádom a szakmámat. Igen, nehéz nőként, mert sokan előítélettel állnak hozzám, de kit érdekel? Futom a dupla köröket, hogy felfogják, hogy értek ahhoz, amit csinálok, a szakma pedig olyan kicsi, hogy 10 év múlva már úgy is mindenki tudni fogja ki vagyok és mit lehet tőlem elvárni.

Szóval én amondó vagyok a szülő terelgetése nagyon jó, de az, hogy ráderőltessen valamit, amit te nem akarsz, annak nincs túl sok értelme!

Szerintem nincsen joga mert ez nem a szülők élete hanem a gyerekeké.

Ettől függetlenül a 18. születésnapom estéjén a szüleim arról üvöltöztek hogy hová mehetek iskolába és hová nem...