Miért tartják állandó lelki terrorban a vallásos szülők a gyerekeiket?

Magam sem vagyok vallásos, de azért a két dolog, amit párhuzamba állítottál (kaja vs. vallás), teljesen különbözik.

A vallás az nem ízlés kérdése, hanem elvi dolog, ha egy pár erősen vallásos, akkor magától értetődik, hogy a gyereket is ennek megfelelően nevelik. Ugyanolyan nevelési elv, mint ahogy te is megtanítod a gyerekeket, hogy illik viselkedni. Mi van, ha a te gyerekedet egyáltalán nem érdekli, hogy mit illik? Akkor ráhagyod, mondván az ő döntése, hogy bunkó lesz vagy sem?

Te nyilván azért vélekedsz így, mert nem vagy vallásos. Aki komolyan űzi a vallását, az ellent mondana neki azzal, ha a gyerekét meg nem nevelné ebben a szellemben.

Az más kérdés, hogy terrorban tartani, erőltetni a gyerekre valamit, amit nem akar nem szép dolog, de nem csak a vallásos környezetben nevelkedő gyerekek élnek át ilyen szörnyűségeket, tehát megintcsak nem állja meg a helyét az általánosítás.

Ismerős a dolog. Anyám ilyeneket mondott, hogy azért vagyok beteg (influenzás voltam), mert gonoszakat gondolok.

Apámat inkább nem is kommentálom.

(Nem azért, mert hulla fáradt voltam iskolában + tüsszögtek, köhögtek.) Az ilyen emberek miatt is tart itt az ország.

22/f

legjobb barátom anyja templomba jár, vallásos nő...

a barátom hívő, de nem jár templomba, nem imádkozik, nem él a biblia szerint...

én ateista vagyok, nem hiszek "istenben"...

mégis nagyon jól kijövök a barátommal és az anyjával is! az anyja nem kényszeríti a fiát arra, hogy templomba járjon, nem szól meg engem sem azért, mert nem hiszek istenben, én sem kritizálom, hogy vallásos, mert nagyon kedves asszony...

nem minden vallásos szülő olyan mint amilyennek leírtad fent!

sokan sajnos viszont mindent ráerőszakolnak a gyerekre, van olyan, hogy nem is vallásos senki a családban, de mégis ráerőszakol valamit, mondjuk a saját sikertelenségéből kiindulva mindenáron olyan egyetemre akarja küldeni a gyereket amit ő akart elvégezni gyerekkorában...a gyerek meg teljesen más irányba akar menni...

szóval ez nem feltétlen vallásosság kérdése...

22F

Szerintem ha a szülők vallásosak, főleg, ha jó értelemben (tehát nem bigott módon, hanem ténylegesen lelkük mélyéig átélik a hitet, a vallást, ugyanakkor vannak olyan intelligensek, hogy nem akarják mindenkire ráerőszakolni, nem akarnak "téríteni", és vannak olyan gerincesek, hogy legalább törekszenek arra, hogy aszerint is éljenek), akkor természetes, hogy ezt értéknek tekintik, és ezért szeretnék a gyereküknek is átadni. Főleg, ha nekik maguknak is sokat ad, sokat jelent a vallás. Te is a jót akarod adni a gyerekeidnek, nem? A vallásos szülő -- többek között -- a vallást tekinti jónak, olyan értéknek, amit át akar adni. (Most nem magamról beszélek, csak próbálom felvázolni, hogyan lehet látni ezt a helyzetet belülről.) Csakhogy a hitet nem lehet készen kapni, mindenkinek magának kell eljutnia odáig, hogy elfogadja vagy elutasítja. Egy vallásos családban felnövő gyereknek is meg kell dolgoznia a hitéért, ezt nem lehet vallásos neveléssel kikerülni, megúszni, mint ahogy ki is ábrándulhat belőle. Egy szerzetes mondta egyszer, hogy a szülő csak kiteheti azt asztalra az ételeket, de a gyereknek kell eldöntenie, hogy a felkínált ételekből melyiket akarja fogyasztani; valahogy így kellene működnie a vallásos nevelésnek egészséges módon.

Én ettől különválasztanám a bigott látszatvallásosságot, ami erőszakon alapul. Ahogy az egyik fentebbi válaszoló is írta, az ilyen szülő az, aki bármi mást is ráerőszakol a gyerekére, nemcsak a vallásossággal van vagy lehet ez így. Az ilyen szülő konkrétan pszichiátriai eset, és nem ritka, hogy az egész család erősen terhelt. Ez a lelki terror oka, nem a vallás önmagában.

" vallás az nem ízlés kérdése, hanem elvi dolog, ha egy pár erősen vallásos, akkor magától értetődik, hogy a gyereket is ennek megfelelően nevelik."

A gyerek egy önálló lény.Nem pedig egy bútordarab a te rózsaszín babaházadban.

Az etikát pedig nem kellene párhuzamba állítani a vallással.Elég nagy baromságokat írsz,már bocsi.

Azt gondolom, hogy a jelenség, amiről beszélsz (vonatkoztassunk el a kajától) nem vallásosság, hanem képmutatás.

Aki valóban hisz Istenben, az nem akar ráerőszakolni dolgokat a másikra, aki igazán hívő, az meg kell, hogy tanuljon elfogadni, megbocsátani...stb.

Az igazi hit nem a korlátokról kellene, hogy szóljon. De sajnos sok olyan "hívő" van, aki minden vasárnap a misén ül, álszenteskedik, és miközben másokat kritizál a vallására hivatkozva, meg lehetne nézni, hogy gondolkodik valójában.

"A gyerek egy önálló lény.Nem pedig egy bútordarab a te rózsaszín babaházadban. "

Próbálj meg egy igen vallásos ember fejével gondolkodni. Nekik ez az életük, persze, hogy a gyereküket is erre nevelik. Ha van egy család akik imádnak síelni, minden évben minden téli nap kinn vannak a havon, a gyerekükkel is megpróbálják majd nyilván megszerettetni. Ugyanez van a vallással is, ha ők valóban hívő emberek, eszükbe sem jut, hogy esetleg nincs Isten vagy, hogy a gyereküket másra neveljék. Én sem értek ezzel egyet, nem vagyok vallásos, de ez ilyen egyszerűen működik. A zsarolás dolgot nem értem miért kell? Elítélem, ha valakire kényszerítenek ilyen dolgot, de az, hogy vallásosok vallásra nevelnek, szerintem teljesen természetes dolog. Ha a gyerek mást akar, na akkor kell elfogadni a döntését. Ez nem bútordarabként kezelés, hanem magától értetődő dolog a szülők részéről. Emberek vagyunk, teljesen ésszerű dolog, hogy a gyerekünknek azt tanítjuk, ami szerintünk jó. Ez a gyereknevelés.