Szülők Ti mit tennétek, ha a 18 éves lányotok (még másfél év van hátra az érettségiig) a fiújával suli idő alatt hétközben is együtt akarna aludni?

Azért, ha van valakinek gyereke (főleg, ha (közel) felnőtt), akkor ugye a lakása a gyereknek is az otthona, és akkor azért ne legyen valami hú de nagy kegy, hogy felvihet (néha) valakit - akár havert, akár párt, még ha a szülők jobb szeretnének is magukban lenni - persze nem mindig.

Persze, erre lehet mondani, hogy akkor hívogasson vendéget, ha lesz saját lakása, de akkor is...

(Mielőtt még "megvádolnának" vele: bőven kinőttem már a kérdező életszakaszából)

Hogy mit tennék?

Megkérném, hogy mutassa be a fiút, beszélgessünk. Annyit mondanék, hogy bízok benned, és vigyázzatok, és éjszaka figyeljetek arra, hogy a többiek pihennek, másnap dolgoznak. Valószínűleg ennyit.

Ennek a tanuláshoz szerintem nincs sok köze. Otthon is el tudja az idejét másra pazarolni, ami nem tanulás. Másrészről, lehet, hogy nem felnőtt érzelmileg, csupán jogilag, de nem is olyan dolgot kér, ami vérlázító lenne. Együtt akar lenni a barátjával, aludni is, mert nem csak a szex számít, hanem a másik közelsége is. Ennyi idősen pedig ezekre a tapasztalatokra szükség van.

Nekem 16 évesen lett egy barátom, osztálytársam is volt. Azt hiszem, 3-4 hónap után már együtt aludhattunk, egyikünk se zavarta a másik családját, jóban voltunk a szülőkkel. 20 voltam, mikor szétmentünk, és érdekes mód, mindketten egyetemisták vagyunk jelenleg, nem züllöttünk el azért, mert egy teljesen természetes dolgot szerettünk volna anno. Egyszer sem lettem terhes, nem drogoztunk, semmi ördögtől való dolog nem esett meg azért, mert együtt aludtam a párommal.

Amennyiben a lányom nem olyan, aki hetente mással akar lenni, és tudja, hogy legyen felelősségteljes, védekezzen (engem édesanyám gyógyszert íratni is elkísért), akkor nem szólnék bele. A nevetséges szabályokkal egy dolgot érek el, ha nem egy belenyugvó, szavát se hallani természet: hazudni fog, menekülni tőlem. Inkább szeretném tudni, mi történik, legyenek ott mellettem. 22/L

Hmm...Én azért vitatkoznék azzal, hogy valakinek a párja csak teher legyen a család számára.Most több mint 2 éve vagyok együtt a párommal, 19 éves vagyok és érettségi előtt állok.Kb 100 km-re lakunk egymástól, általában csak hétvégén találkozunk (pénteken amint tudok megyek hozzá és hétfőn reggel (hajnalban) járok haza-ha ő jön hozzám, akkor hétfőn elvisz suliba és megy haza), viszont külünlegesebb alkalmakkor, amikor én úgy gondolom, hogy meglepem őt a társaságommal, akkor anyumék elengednek hozzá (suli után elmegyek,ottalszok és hajnali 4-kor kelek és indulok) :) Fordított esetben is igaz, ha ő éppen ráér, akkor eljön hozzám, anyukámékat abszolút nem zavarja, sőt....mindig segít itthon, amit tud, néha hétfőnként nem elég, hogy engem elvisz suliba, de nővéremet is elviszi Rétségra(Felvidékről vagyok és nővérem Pestre jár egyetemre)anyumék helyett, és ha Nagyim épp itt van, akkor hazafelé úton tesz egy kis kitérőt és hazaviszi.Most is itt beszélget anyukámmal amíg én ezt írom.Szóval szerintem ismerkedjetek meg a fiúval. Eleinte én szüleim se rajongtak az ötletért, hogy egy "idegent" kell itthon kerülgetniük, de az egész család megszerette és mára már családtag :)

Szerintem néha engedjétek meg, tényleg tanulhatnának együtt.Amíg nincs okotok nem megengedni, addig szerintem néha-néha belefér.De persze teljesen a Ti döntésetek :)