Szülők Ti mit tennétek, ha a 18 éves lányotok (még másfél év van hátra az érettségiig) a fiújával suli idő alatt hétközben is együtt akarna aludni?

Megmondanam hogy oke, de feltetelhez van kotve, hogy a tanulmanyi eredmenye ne romoljon. Ennyi idosen mar kontraproduktiv tiltani az egyuttalvast, mert ugyis talalnak ra helyet es alkalmat, csak akkor meg el is titkoljak.

Én nem engedném meg, pláne öt hónap után nem. Hétvégén oké, de hétköznap nem. 18 év ide vagy oda, még középsulis, a tanulás az első.

Persze, felnőtt. De ha gyerekként akar viselkedni, akkor fogadja el a szülő szabályait, főként azt, hogy attól még hogy ő majdhogynem együtt akar élni valakivel a mindennapokban, a szülő még nem biztos, hogy ugyanúgy az élete részéve akarja tenni az aktuális nagyszerelmét....

Én már nagypapa korban vagyok, de azért igyekszem befogadni a világ újabb dolgait és erősen bizonytalan vagyok ebben a kérdésben. Minket még arra neveltek, hogy próbáljunk uralkodni magunkon és ne engedjünk mindenféle testi csábításnak, mert ez meg az lesz a következménye stb. Annyi tény, hogy az ember bizony 18 éves korban még nem felnőtt, a gondolkodása gyerekes, az élet dolgairól nemigen tud sokat és a "témába" vágó ismeretei sem bőségesek. Ugyanakkor a fogamzásgátló megoldások ilyen tekintetben felszabadítják a fiatalokat. Csak azt veszem észre, hogy az egész testiség erősen lesüllyedt a nyers fizikai kontaktusra és a szerelem érzelme meg mintha kimaradna a dologból. Szóval csak az a fenntartásom van, hogy egy ilyen kapcsolat minden további nélküli engedélyezése nem igazán segít a valódi párválasztás tekintetében. Persze igazat adok a feleségemnek, aki azt mondta annak idején, hogy mégis jobb, ha itthon csinálják, mintha a bokor alatt tennék kinn a hidegben. Viszont hiába lakott itt nálunk a fiam barátnője 19 éves korától, abból a kapcsolatból nem lett pozitív végkifejlet. És arra is rácsodálkoztam, amikor egy volt kolléganőm beszámolt arról, hogy ők engedték a 16 éves lányuknak, hogy a fiújával ott éljenek náluk (mindketten iskolába jártak). Abból a kapcsolatból sem lett pozitív végeredmény. Később ez a kislány (?) már húszas éveiben összejött valakivel, akit tulajdonképpen nem szeretett soha szerelemmel és hiába lett 2 gyerekük, a kapcsolat maga érzelmi tekintetben messze nem az ideális. Szóval tulajdonképpen ara akarok kilyukadni, hogy igaz ebben az esetben is, hogy a könnyen elérhető dolognak nincs értéke az ember szemében, a választása sem igazán megalapozott és a későbbiekben sem törekszik a megtartására, mintegy eldobható, egyszer használatos dolognak tekintené. És akkor itt van az a rengeteg magányos, magányossá vált ember a rengeteg csonka családban felnőtt, érzelmileg kiegyensúlyozatlan gyerekkel.

Sose értettem, hogy ennek mi köze a tanulmányi eredményhez. Aki nem színötös mindenből, annak már ne is legyen magánélete? Nagykorúként se? Elég begyepesedett hozzáállásnak tartom ezt, pedig én is lányos anyuka vagyok, kiskamasz gyerekkel.

Az a baj a mai gyerekekkel, hogy mindig csak azt hangoztatják, hogy mik a jogaik, mi jár nekik stb stb. Az, hogy mi a kötelességük, annak se híre se hamva. Én sem vagyok öreg 23 éves vagyok, de azért hülledezek néhány kommentelőn. 18 éves, azt csinál amit akar? Úgy éli az életét ahogy akarja? Hát baromira nem. Csinálhatja, de az első ballépésnél úgyis megy haza sírni, mer hülyeséget csinált, kell pénz, kell a lelki támogatás. Egy középsulis 18 évesnek nincs saját keresete. De egy egyetemista 20 évesnek se nagyon. Mégis ki tartja el akkor? Ki ad neki pénzt, ki ad neki enni, ki mos rá? ÁLtalában a szülők. És utána még van pofájuk azt mondani, hogy bocs, de úgy élek ahogy akarok. Nyílván nem végeltes viselkedésről beszélek, amikor a szülő azt is meg akarja mondani, hogy mit húzz fel, de azért vannak határok. Igen, ha gimis vagy az anyja, apja megmondhatja, hogy nem szeretné, ha máshol aludna hétköznap. Pont.