Tenyleg barmit megtehet, csak mert vett egy lakast?

Egyik szemszögből nézve: valószínűleg nem kevés pénzt és energiát fektetett beléd, és nem akarja, hogy elcseszd az életed.

Ha tényleg így érzed amit írtál, hát a lakáskulcsokat add vissza apádnak. Eladni nem olyan egyszerű egy lakást és szerintem ő sem örülne ennek.

Így bebizonyíthatod neki, hogy téved veletek illetően és a barátodról is kiderül hányadán áll a vásár.

Apád még bőven az előző században él, nemhogy örülne,nagypapa lett.

Egyáltalán nincs igaza.

Mégis mit gondolt?

A lakással együtt vett egy láthatatlan távirányítót is az életedhez?

Szerintem idővel lenyugszik, ha már hajlott kora ellenére nem bölcs,idővel talán bölcsebb lesz,talán az unokája születése után kicsit máshogy fog gondolkodni.

Mondjuk ez attól is függ, milyen nevelést kapott gyerekkorában...

Tudom,túl sok a talán.

Nem kell minden hidat felégetni vele kapcsolatban, de később lehet szükség lesz rá sajnos,ha nem jön meg az esze.

Ne hagyjátok,hogy rátelepedjen az életetekre!

meg van rola gyozodve h a parom az anyagi helyzetem miatt is van velem. Nem csak emiatt

Nem csak? Szóval azért benne van a pénzed is, nem?

Kedves 5-ös, 9-es; nagyjából ugyanazt írtam, amit te, adja vissza a lakást,erre azt írod, hogy ne hallgasson rám :D . Vagyis akkor rád sem? :D Nah jó... az enyém inkább ironikus volt. .. de felesleges vitázni ezen. Tökéletesen igazatok van, a pénz nem tesz boldoggá, de ha nincs, sok mindent tönkre tehet... én meg próbáltam apukája szemével nézni, mint minden szülő, azt szeretné h a gyereke jól éljen... , A kérdezőnek meg csak annyit, hogy a kérót megkaptad, az a fater döntése volt, hogy kit viszel oda, az meg a tiéd. Ha jön a baba, majd úgyis megenyhül; nektek meg a legjobbakat kívánom...

u.i.: kedves előttem válaszoló, szerintem a kérdező máshogy érette a mondatot/kat :D

Elsősorban gratula a jövevényhez.

Próbálj meg egyelőre nem idegeskedni, mert annak rossz vége lesz.

A szitud gáz, ebből nincs menekvés, nagyon nagyon kevés ember tud tényleg önzetlenül adni. Ha maradtok a pecóban, az a baj, ha leléptek, és atyádhoz vágod a lakáskulcsot, ez lesz a baj. Ez egy ilyen szitu, valamit valamiért, van egy pecód, nagy szó ez.

Öreged jót akart, jót is tett, de ő sem gondolta át teljesen. Itt az idő vele komolyan beszélgetni egy kicsit, hátha máshogy látja.

Elég sok ilyet láttam. Nekem is fel volt ajánlva ház bútorozva, kocsik, stb. Viszont azt is láttam, innentől a szülők mindent irányítani akarnak. Így, inkább, önerőből, egy ezeréves kis vályogházban kezdtem. Ott viszont beleszólás nélkül, nagy boldogságban éltünk a párommal.

Sajna ez mindig benne van, én adtam, akkor én mondom meg, mi a jó neked.

Nálunk is ez volt sajnos. Nászajándékba kaptam a lakást, apukám ragaszkodott hozzá, hogy a férjem házassági szerződést írjon alá. Ő ezt meg is tette. Ennek ellenére apu továbbra is fúrta, tette a megjegyzéseket. A bónusz az volt, hogy a férjem sokszor dolgozik itthonról, így apu és anyu néha felugrottak "csak úgy", mert biztos csajozik.

Mi megköszöntük a lehetőséget és elköltöztünk. Anyagilag szar volt, de a nyugalom miatt megérte. A lányunk születése hozott végül újra össze minket. Apu rávette magát, bocsánatot kért a férjemtől. Már úton volt a 2. gyerkőc, amikor visszaköltöztünk a lakásba.