Szerintetek nem felelős a szülő ebben az esetben? Nem lenne jobb ha máshogy működnének a dolgok?
Rengeteg fiú és férfi sír az oldalon, hogy szűz, soha nem volt csaja, ilyenek. Ezeknek az embereknek hol vannak ilyenkor a szülei, barátai, tesói stb? Nem feltűnő, hogy valakinek a környezetedben soha nem volt egy szerető kapcsolata valakivel az ellenkező nemből? Nem zavar, hogy te és sok mindenki úgy vélekedtek, hogy házasság, meg gyerek, meg stb minnél előbb, de amikor láttok egy huszonévest aki egyedül van mint az ujjam, akkor hirtelen mindez semmit sem jelent. Hogy talán lehet egy kis segítség neki se ártana, illetve ha nagy segítségre van szüksége akkor végre lehetnétek nagylelkűek és végre fejlődhetnétek ti is lelkileg vele együtt, nem pedig a Coelho könyvek és más hülyeségekbe merülve feltételeznétek magatokról oly sokat. Miből gondoljátok azt, hogy az nem a ti felelősségetek, hogy a gyereketek nem boldog? Miért gondolja mindenki, hogy minden más kacat, papír, pénz ezerszer fontosabb mint az, hogy a saját gyerekét egy másik emberrel közösen lássa, akivel végre kapcsolódhat úgy ahogy már születésétől kezdve el volt rendelve.
A gyereked nem más, nem új generáció, nem UFO semmi hihetetlenül különböző nincs benne, neki is ugyanazok a vágyai mint neked, de te csak még bele se gondolsz, hogy baj van? Nagy valószínűséggel próbálkozott már a másik nemnél, de valamiért nem jött össze és valószínűleg sose kapott tanácsot senkitől (legalábbis olyat ami használna) nem egyértelmű, hogy neked kéne utána nézni a dolgoknak és őt segíteni. Egyáltalán minek szülted meg őt, ha ő csak tanul, dolgozik és sose teljesíti be amit eleve el volt rendelve születésétől. Minek hoz valaki a világra olyat, akivel nem törődik, nem segíti a világban eligazodni? Ezért nagyon kár volt 9 hónapig hordani az apának meg elviselni, nyugodtan felküldhettél volna egy kötőtűt magadnak, vagy hasba is rúghattad volna az asszonyt, hiszen egyikőtök se akar neki segíteni.
Továbbra is az érdekelne, hogy amennyiben látsz egy embert akinek a szerető kapcsolat (nem a hajtépős, egymás idegein táncolós), nem jött össze, akkor minek adtak áldást arra, hogy megszülessen. Egyértelműen nem tudták megtanítani, hogy neki is lehessen valami emberileg értékelhető az életében, az iskola, a munka, a felszínes kapcsolatok mind csak szarságok, pontosan annyit is érnek, de az életnek nem erről kellene szólnia. Ti komolyan azt gondoljátok, hogy ez tök normális, egy ember nyugodtan csak élje le lelki nyomorban az életét, ahelyett, hogy azt tenné ami a rendeltetése? Ti tényleg azt gondoljátok, hogy ha majd ebben az országban összesen egy évben 100 esküvő lesz és annak a töredéke lesz csak boldog az elfogadható mert mittomén véletlenül se az a baj, hogy a szülők nem törődtek a gyerekkel érzelmileg. Mi az istent akartok azzal bebizonyítani, hogy nem szóltok két szót a gyerekhez, bedobjátok a sötétbe és majd lesz vele valami? Ez kinek jó, de tényleg?
Kibújni a felelősség alól az nagyon megy ("majd ő jól megoldja, fogja és megbassza és akkor boldogan élnek amíg meg nem hallnak"). Milyen alapon vártok javulást, hogy képzelitek egyáltalán a megoldást vagy el se képzelitek csak ti is éltek bele a vakvilágba, a gyereknek is jó lesz?
ha egy 20on éves felnött férfi életképtelen arról nem a szülő tehet
élettapasztalatott kel szerezni
ha mindenden nap ostoral verték volna ki a tv meg a számitogép elöl akor se tudna magával mit kezdeni mert az felelöség vállalásal és munkával jára
Kedves kerdezo, megis mit varsz?
Hagy forditsam meg a kerdest, milyen ferfi az, aki nem tud segito baratokat szerezni, ha a szulei nem fogtak neki not?
Elmondom, az egy szanalmas ferfi.
Nem gondolod, hogy te vagy az egyetlen aki kibújik a felelősség alól meg a többi szűz fiúka, amikor másokra mutogattok? Sok embernek, sok mindent nem tanítanak meg a szüleik, de a normálisabbja megküzd azért amit akar, megtanulja egyedül, vagy ahogy tudja, és többé kevésbé normális életet él. Felnőtt ember vagy, senki sem felelős már érted.
Mi pl négyen vagyunk testvérek. Ebből háromnak több évtizedes kapcsolata van, a negyediknek meg sosem volt senkije. Na vajon ilyen esetben akkor mit tettek a szülők? Háromnak megtanították a negyediknek meg nem?
Amúgy én értem mit akarsz mondani, nekem az apám folyamatosan azt tolta, hogy senkinek nem fogok kelleni, minek születtem meg, miközben kívülről mindenki csak azt látta, hogy de jó neked nem váltak el a szüleid, meg apád milyen jó fej, mennyit utaztok. A négy fal között meg ment a lelki terror, állandó ellenőrzés, gúnyolás, gyűlölet. Sokszor megkérdeztem magamban, hogy miért akart ez az ember gyereket.
Tovább adta azt a nyomort, amit ő kapott anno az apjától.
Ez bizony rányomta a bélyegét az emberi kapcsolataimra, kommunikációra, stb.
De valahogy összeszedtem magamat, és próbálom elkerülni, hogy olyan legyek, mint ő volt.
Melyik gyógyszer maradt ki?
By the way, lehet, a szülők azért olyanok, mert az ő szüleik is olyanok voltak, mert az ő szüleik, stb.
Gratulálok kérdező, hivatalosan is ez a legszánalmasabb kérdés, amit valaha olvastam ezen az oldalon.
Szakembert javasolnék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!