Miért félek a szüleimtől? (többi lent)

Szia!

Nagyon sajnálom amit nap mint nap át kell élned. Nekem nem ilyen rossz a helyzetem,de az iskolatársaiddal kapcsolatban azt tudom javasolni,hogy rázd le magadról a csúfolódást. Tudom,hogy nehéz,én is kilógok a sorból,de erősítsd meg magadat abban,hogy nem muszáj közéjük tartozni,egynek lenni a sok közül. Nemsokára úgyis elballagsz. Új tét,új nyeremény :) Remélem egy kicsit meg tudtalak vigasztalni!

3-4 eves lehettem, mikor apam nagyon megverte anyamat. Anyam mar a földön feküdt, de meg mindig rugdosta. Azt mondta, hogy az en hibam, hogy megverte anyamat. Kesöbb ha, nem ettem meg a reggelit amit fözött - egyszerüen sovany alkat vagyok, nem tudtam a kimeritett-, az elem tett kajat mind megenni - a fejemet a falba vagta. Igy mentem az iskolaba. Harmadikos lehettem, mikor elkezdödtek a szexualis zaklatasok, tinedzser mikor a melleimet fogdosta. 18 eves koromig ugy meg szokott verni, hogy az arcom verzett, a szemem veralafutasos lett. Volt amikor anyam még drukkolt neki "ugy kellett, ugy van" mondogatta apamnak, miközben ö vert. Ha, valamit kerdezett tölem feltem valaszolni - akkor azert kaptam, mert miert nem szolalok meg, ha valaszoltam, akkor meg, hogyan merek neki valaszolni, hallgassak. Egy terror volt. Az iskolaban ennek ellenere jo tanulo voltam, sikerült leerettsegiznem is. Az erettsegi utan külföldre szöktem. Akkor meg volt a vasfüggöny es tudtam, hogy nem jöhet utanam. Itt lassan kezdtem visszanyerni az önbizalmam, ... de, gyakran törtent meg, ha valaki aki velem szemben allt es egy hirtelen-, gyors mozdulatot tett behuztam a fejem.

Ezutan minden jo lett, csaladalapitas, ferj, tisztesseges -, biztos anyagi körülmenyek, munkahely. 37 evesen megmagyarazhatatlan okokbol kaptam egy idegösszeroppanast, burn out'ot, depressziot.

Akkor tört fel belölem, mindazok a serelmek, amiket gyerekkent kellett elviselnem. A testi bantalmazas, a szexualis zaklatas, amit akkor azt hittem, hogy normalis, ... szoval, mindaz, amit az evek soran a tudat alatt elraktaroztam, az akkor a felszinre jött. Fel evig a klinikan voltam, ebböl egy honapot a zart osztalyon, mert félö volt, hogy öngyilkos leszek) es helyreallitottak, gyogyszert is kellett szednem. Ma ötven eves vagyok, es azt mondhatom, hogy feldolgoztam a multam.

En gyekekent nem gondoltam bele ilyen melyen a sorsomba, mint Te.

Talan ez segitett nekem abban, hogy a mindennapi elet, a tanulas "normalis" keretek között folyjon.

Ami viszont a felszinre akar törni, az valamikor a felszinre is fog törni. Erdekes modon, a klinikan gyerekkorom, minden egyes epizodja, minden egyes reszlete, ugy vetitödött elem, mintha egy filmet neznek.

Minden jot kivanok Neked!