A 15 éves lányom elköltözött. Mit csináljak?

Az apjához ment, akivel nagyon sok mindenben nem értünk egyet.

Ő az első szóra mindenre ad pénzt a lányunknak, aki ezt ki is használja. Összetörte a telefonját, be is ázott, 2 nap múlva már itt volt a legújabb, természetesen iPhone, mert "ő hozzá nem nyúl egy androidoshoz".

Folyamatosan ezen megy a vita, mert neki semmi nem elég, mindenből a legdrágább és a legújabb kell, ha pedig meghallja, hogy "nem", elkezd hisztizni.

Tegnap hazajött, hogy fizessek ki neki egy több százezres utat, mert februárban megy nyaralni az egyik barátnőjével és az ő szüleivel. Mondtam, hogy biztos nem, mi is most jöttünk haza nemrég, 3 alkalommal megy majd síelni, elég lesz ez télre. Felhívta az apját, aki persze azonnal igent mondott. Már ezen is felhúztam magam, mert tuti, hogy mindent nekem kell majd intézzek, mint mindig. Van mellette egy 11 hónapos és egy 3 éves gyerekem, mégis vele kell a legtöbbet foglalkozzak.

Az apja meg nemhogy segítene, inkább ellenem van. Tavaly kitalálta, hogy ő a ballagására fesztiválbérleteket kér, mondtam, hogy szó sem lehet róla, 14 évesen biztos nem fog napokig fesztiválozni, a napijegyben még benne is lettem volna. De nem, neki bérlet kell és majd megy az unokatestvérével és annak a barátaival (ők végzősök, egyetemisták). Én nem akartam, az apja belement mindenbe.

Ma kitalálta, hogy menjek el vele magassarkút nézni, mert szilveszterre akar egy újat. Mondtam, hogy ma biztosan nem, a két kicsi beteg napok óta, a konyhában 3 féle sütit csináltam és még az ajándékok nagy része sem volt becsomagolva, szóval nem a plázázáshoz volt a legnagyobb kedvem. Mondtam, hogy majd a két ünnep között elmegyek vele, de az úgy nem volt jó, mert akkor már biztosan nem lesz semmi... Én voltam a legsz...bb anya, amiért nincs rá időm, bezzeg XY anyja bármikor megy, meg ha az apját hívta volna, már régen lenne cipője. Megjegyzem, 4 pár magassarkúja van és az enyémeket is úgy hordja, akár a sajátjai lennének, szóval nem arról van szó, hogy ő most emiatt nem léphetett volna ki a házból, mert nincs cipője...

Felhúztam magam és mondtam, hogy akkor költözhet az apjához, mert nekem ezekből a hisztikből elegem van. Erre összepakolt és elment, fel sem veszi a telefont.

Az apja meg csak kárörvend, hogy ő már tíz éve is megmondta, hogy a gyereket nála kellett volna elhelyezni. De most komolyan, hogy akar egy kamaszt nevelni, mikor ő is úgy viselkedik?

Bulizik, nőzik, alig van otthon.