A 15 éves lányom elköltözött. Mit csináljak?
Az apjához ment, akivel nagyon sok mindenben nem értünk egyet.
Ő az első szóra mindenre ad pénzt a lányunknak, aki ezt ki is használja. Összetörte a telefonját, be is ázott, 2 nap múlva már itt volt a legújabb, természetesen iPhone, mert "ő hozzá nem nyúl egy androidoshoz".
Folyamatosan ezen megy a vita, mert neki semmi nem elég, mindenből a legdrágább és a legújabb kell, ha pedig meghallja, hogy "nem", elkezd hisztizni.
Tegnap hazajött, hogy fizessek ki neki egy több százezres utat, mert februárban megy nyaralni az egyik barátnőjével és az ő szüleivel. Mondtam, hogy biztos nem, mi is most jöttünk haza nemrég, 3 alkalommal megy majd síelni, elég lesz ez télre. Felhívta az apját, aki persze azonnal igent mondott. Már ezen is felhúztam magam, mert tuti, hogy mindent nekem kell majd intézzek, mint mindig. Van mellette egy 11 hónapos és egy 3 éves gyerekem, mégis vele kell a legtöbbet foglalkozzak.
Az apja meg nemhogy segítene, inkább ellenem van. Tavaly kitalálta, hogy ő a ballagására fesztiválbérleteket kér, mondtam, hogy szó sem lehet róla, 14 évesen biztos nem fog napokig fesztiválozni, a napijegyben még benne is lettem volna. De nem, neki bérlet kell és majd megy az unokatestvérével és annak a barátaival (ők végzősök, egyetemisták). Én nem akartam, az apja belement mindenbe.
Ma kitalálta, hogy menjek el vele magassarkút nézni, mert szilveszterre akar egy újat. Mondtam, hogy ma biztosan nem, a két kicsi beteg napok óta, a konyhában 3 féle sütit csináltam és még az ajándékok nagy része sem volt becsomagolva, szóval nem a plázázáshoz volt a legnagyobb kedvem. Mondtam, hogy majd a két ünnep között elmegyek vele, de az úgy nem volt jó, mert akkor már biztosan nem lesz semmi... Én voltam a legsz...bb anya, amiért nincs rá időm, bezzeg XY anyja bármikor megy, meg ha az apját hívta volna, már régen lenne cipője. Megjegyzem, 4 pár magassarkúja van és az enyémeket is úgy hordja, akár a sajátjai lennének, szóval nem arról van szó, hogy ő most emiatt nem léphetett volna ki a házból, mert nincs cipője...
Felhúztam magam és mondtam, hogy akkor költözhet az apjához, mert nekem ezekből a hisztikből elegem van. Erre összepakolt és elment, fel sem veszi a telefont.
Az apja meg csak kárörvend, hogy ő már tíz éve is megmondta, hogy a gyereket nála kellett volna elhelyezni. De most komolyan, hogy akar egy kamaszt nevelni, mikor ő is úgy viselkedik?
Bulizik, nőzik, alig van otthon.
"Felhúztam magam és mondtam, hogy akkor költözhet az apjához, mert nekem ezekből a hisztikből elegem van."
Nem tudom, hogy ki a nagyobb gyerek. A lányod vagy te. Hogyan mondhattál neki ilyent?
Nézd, ha a gyerek apja rendes ember, jól el tudja látni a lányt, és a gyerek inkább ott szeretne élni, akkor ezt meg kell vele beszélned. Esetleg megengedheted, ha gondolod.
Ha úgy érzed, nem képes a gyerek ellátására, vagy úgy gondolod, hogy a lányod továbbra is nálad éljen, akkor hívd fel az apját telefonon, hivatkozz a gyerekelhelyezésre, és azonnal menj érte, és vidd haza. Csak akkor költözhet át hivatalosan az apjához, ha a gyermekelhelyezés megváltoztatását a bíróság elrendelte.
Az az érv pedig megint nagyon gyerekes a részedről, hogy "az apja meg csak kárörvend". Nem mindegy? Most mi a fontosabb neked? A lányod vagy a büszkeséged.
Ahhoz sincs sok közöd, hogy nőzik vagy sem. Gondolom nem fogadott a válásotok után szüzességi fogadalmat. Azt pedig honnan tudod, hogy mikor van otthon és mennyit bulizik? Ezek inkább a te gondolataid, nem hinném, hogy beszámol neked minden éjszakájáról.
1-es ne szekáld a kérdezőt, inkább próbáld az ő helyébe képzelni magad egy pillanatra.
Mindenkinek a szülei mondanak ilyet, attól még nem gondolják komolyan!
"Hogyan mondhattál neki ilyent? "
Sajnálom már. De szerintem ha egész nap azt hallgatnád te is, hogy sz.r szülő vagy, semmi nem elég, közben elvár mindent, akkor neked is elfogyna egyszer a türelmed. 15 éves, előadja, hogy mekkora nagylány, de ha már köd van, akkor őt kocsival kell iskolába vinni, vagy ha ezt nem tudom megoldani, akkor nem megy be...
Nem tudja ellátni az apja, mert nem ismeri. Az nem gyereknevelés, hogy hozzávág egy adag pénzt.
Nem tudja, mikor van a születésnapja, hogy hová jár iskolába és még sorolhatnám.
Elment a lányom 3 hete moziba, úgy volt, hogy az apja hazahozza. Mint kiderült, este 10-re már olyan részeg volt, hogy a telefonba is alig bírt beleszólni, a lányom meg sírva hívott, hogy menjek érte én, vagy a nevelőapja.
"Azt pedig honnan tudod, hogy mikor van otthon és mennyit bulizik?"
Téged hívogat részegen, vagy engem?
Plusz a legjobb barátja az én legjobb barátnőm férje, így tudom, hogy milyen dolgai vannak. Ráadásul a lányomtól is hallok dolgokat, amiknek ha már a fele igaz, az is elég...
Ha fontos neked a gyerek, holnap hívd fel a gyámhivatalt. A rendőröket már akár most is odaküldheted, hogy hozzák haza a leányzót.
A gyámhivatalban mondd el részletesen a problémát, és kérj tanácsot. A gyereket érintő kérdésekben ugyanis közösen kell döntenetek, ha a volt férjed folyamatosan felülírja a te döntéseidet és ellened hangolja a gyereket, van arra lehetőség, hogy korlátoztasd a kapcsolattartást, különösen, ha ezzel veszélybe sodorja a gyereket. 14 éves lánynak pl. semmi keresnivalója fesztiválokon. Nevelési tanácsadó sem lenne hülyeség, hogy segítsenek valahogy megoldani ezt a helyzetet közted és a gyerek között.
Ha a gyerek ragaszkodik ahhoz, hogy az apjához akar költözni (14 évesen már megteheti), akkor össze kellene ülnötök hárman az apjával. Ott elmondhatod, hogy véleményed szerint nálad jobb helye lenne, mert több felelősséggel viseled gondját, de ha így akarja, akkor apa indítsa el a bíróságon a gyermekelhelyezés megváltoztatására a pert, amíg nincs ítélet, nálad marad, és a te szabályaid az irányadók. Magyarázd el részletesen, hogy megy ez, mutasd meg a neten, ahol utána tud nézni. Nem vennék mérget rá, hogy apu sietni fog a beadvánnyal, más úgy húzni a gyereket, hogy te neveled, elsősorban a te felelősséged, és megint más magához venni egy hisztis kamaszlányt, akit éppen ő cseszett el.
Tényleg nem akarlak megsérteni vagy bármi rosszat feltételezni, de erre mondják, hogy nem ilyenkor kell nevelni. 14-15 évesen már ehhez késő. De ezek nem egyik napról a másikra alakulnak ki, azaz nem minden rendben volt aztán zsupsz akaratos és hisztis lett.
Minden esetre a büntetés ilyenkor szerintem már nem segít. Talán ha az apjával próbálnál meg beszélni, kerülve a veszekedést, úgy ahogy a felnőttek szoktak.
Más nemigen segíthet, abból amit leírtál nekem az jött le, hogy a lányod ( már elnézést a kifejezésért ) egy hisztis pénzéhes p*csa.
Teljesen megértem a reakciódat, és igazából baromira nehéz ez a helyzet. Az egyik lehető legrosszabb nevelési tényező az eltérő hozzáállású szülőpár. Amikor nincs meg a két szülő között a következetesség. Ez itt maximálisan jelen van, és ezt a lányod ki is használja.
Hülyeséget nem akarok tanácsolni, szerintem inkább vitasd meg egy szakemberrel, de addig is, ne hagyd, hogy bolondot csináljon belőled! Ha elköltözött, akkor tapasztalja meg, hogy milyen, ha csak az apjához fordulhat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!