Árthat a gyereknek, ha belesulykolják, hogy ő nem jó?
Gyerekként teljesen átlagos voltam. Szófogadó, kitűnő tanuló, egy picit talán maximalista.
Apukám elvárta, hogy 110%-ot nyújtsak, de gyakran még az is kevés volt. Pl ha egy nehéz dolgozatom 31ből 30 pontos lett, leszidott, hogy volt-e olyan az osztályban, akinek 31. Megmondtam, hogy igen, a Kovács Marinak. Erre apu: "Bárcsak a Kovács Mari lenne a gyerekem, és nem te". És nem beszélt velem.
Ha a legközelebbivel maximum ponttal lettem osztályelső, megkaptam, hogy ez kevés, ez semmi, a maximumot bárki el tudja érni, írtam volna olyan dolgozatot, ahol a max 31 pont helyett 32-t kapok. (később volt tanárunk, aki így osztályzott, hogy ha olyat írtunk be, ami nem az órán hangzott el, hanem pl könyvben olvastam, azért max+1 járt, de az se volt otthon elég jó)
Ha netán valami nem ment jól, akkor jött a verés, szidás, büntetés, ötösnél rosszabbat nem tűrtek meg.
Ennek következtében egy idő után már titkoltam a jegyeim, és sírógörccsel jártam iskolába.
Később apu módszert váltott. Ha hibáztam, kiemelte az osztályban a legdeviánsabb, legrosszabb tanulót, és megmondta, hogy bár az lenne a gyereke, nálam még az is többet elért.
Emellé persze gyakran társult verés és lelkiterror. (Verte a fejem az asztallapba, tört szét a számban üvegpohár, mert ha egyszer hülye a gyerek, és szóból nem ért, ez marad, ahogy szokta mondogatni)
Végül bár leérettségiztem kitűnőre, egyetemen utolért a depresszió meg az ideg összeroppanás, úgyhogy most takarítok.
Állandó komplexusaim vannak, és képtelen vagyok normális emberi kapcsolatokat kialakítani, de a családom szerint ők nem felelősek, ilyen ideggyengének születtem, ők csak menteni próbálták a menthetőt.
Figyelj, még nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy ezt a teljesítménykényszert le tudd győzni.
1. Egyértelműen a szüleid hibásak a történtek miatt, de ezt hiába mondanád nekik, úgysem fogják soha a büdös életben beismerni.
2. Ne akarj nekik megfelelni.
3. Próbáld tudatosítani magadban, hogy senki sem tud mindig mindenben maximumot nyújtani. Ilyen ember nem él a Földön.
4. Be kell fejezned az egyetemet, de előtte egyensúlyba kell hoznod a lelki világodat. A takarítói fizetésbe nem fér bele a magánpszichológus, ezért kérj háziorvostól egy beutalót, és keresd fel a szakrendelőt.
Még nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy ennyire elcseszd az életedet (persze nem a saját hibádból). Merj segítséget kérni, próbálj talpra állni, a szüleidet pedig zárd ki az életedből.
A szüleid betegek! Mielőbb szakíts meg velük minden kapcsolatot és jó messzire menekülj! A baj nem veled van/volt.Igen, sajnos okozhat problémát az ilyen szülői viselkedés.De tudatosítani kell magadban, hogy nincs igazuk, hiszen tudod, hogy nincs, te minden tőled telhetőt megtettél, az hogy nekik nem volt elég, legyen az ő bajuk.
A baj az, hogy megfigyelésem szerint, ahogyan a családban bántak az emberrel, az a minta köszön vissza valahogy később más közösségekben is.És ez az, amiből nehéz kitörni.Én is hasonlóan vagyok.Sokszor kaptam indokolatlan kritikákat és mintha ez a homlokomra lenne írva, bármilyen közösségbe kerülök, mindig ugyan azok a kritikák merülnek fel.Biztos vagyok benne, hogy a családból ered.Sajnos nem értem, hogyan működik ez és mit lehet tenni ellene.Mint egy "átok" olyan ez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!