Tényleg van olyan ok, ahol megérdemli a gyerek, hogy az apja megüsse?

#9

Tudod ez olyan,mikor azt mondja valaki :"ha a haver beleugrik a kútba,te is utána ugrasz?"

Tudod egy kifogástalan gyerekkorban felnőtt kamasz is csinálhat hülyeséget,de ha időben nem szólal meg a "csengő" nála,átlép egy bizonyos határt,ott már felmerül a szülő felelőssége is.

Igen,nem csodálkozom a lepontozásomon, Magyarországon még mindig nagyon népszerű, a "gyerek néha megérdemel egy pofont" elmélet, nevelés.

Sőt,mondok érdekesebbet, hála honatyáinknak, ez a szemlélet egyre inkább kezd vissza szivárogni a köztudatba.

Ha minden faxa,megérjük a végén,hogy a magyar iskolákba megint pálcával fogják fegyelmezni a kölyköket:D

Látszólag röhögök, pedig nagyon nem vicces.

Alapvetően én sem értek egyet ezzel, de szerintem előfordulhat, hogy tényleg kell, de ahhoz elég extrém eset kell azért.

Amiért a barátnőd pofont kapott, az nevetséges.

Nem egy pofontól lesz egy szülőnek tekintélye a gyerek előtt,úgy néz ki,sokan úgy gondolják itt,igen.

Lelkük rajta.

Akkor pontosítok, van az az ok,amikor egy gyerek megérdemel egy maflást, mert lehet olyat tenni,tehet olyat.

Bűncselekmény,vagy mások testi épségének veszélyeztetése.

Csak figyelembe kellene venni a folyamatokat,amik addig vezettek,hogy megtegye,és ott már vastagon benne van a szülő felelőssége is a dologban.

Nehéz,és összetett kérdés ez,nem lehet 1-2 mondattal lerendezni.

elég elterjedt manapság az, hogy tiszteljük a gyerek jogait, ne verjük, stb. Baromság.

A nevelésnek három formája van. a formálás, a példamutatás, és a direkt instrukciók. Ez a három eszköz akkor működik a legjobban, ha megfelelő arányban alkalmazzák őket.

A formálás, egyik formája, a testi fenyítés egy nagyon hatékony nevelési eszköz. operáns kondícionálás. a nem kívánt viselkedéshez kellemetlen ingereket társítunk, igy csökken a viselkedés megjelenésének az esélye. olyan viselkedések esetében használható jól, amelyek gyors viselkedésgátlást igényelnek.

A gond az, hogy sok ember egyszerűen túl primitív ahhoz, hogy a fenyítést megfelelően alkalmazza. Vannak a liberális idióták, akik egyáltalán nem alkalmazzák, aztán csodálkoznak, milyen böszmeségeket csinálnak a gyerekek.És persze ott van a másik oldal is, az agresszív barmok, akik képesek péppé verni a gyereket. Csakhogy ez a történet nem a gyerekről, a gyerek neveléséről szól.

Egy nevelő célzatú pofon, nyakleves sosem lehet akkora, hogy összeessen tőle a gyerek. sőt, akkora sem, hogy foltok maradjanak utána.

#15

Az,hogy valaki, életében 1x, meglegyintette egy KISEBB maflással a gyerekét,még azt mondom talán belefér.

Te itt rendszeres bántalmazásról beszélsz,nevelő célzattal.

Haver,nézz már rá az évszámra, nem az 50-es években vagyunk.

Elárulom, 2015 vége van,majdnem 2016.

Igazad van,ja.

Jól beszélsz, ezzel a neveléssel lesznek a kölykök felnőttként önbizalomhiányhos emberek,akik agresszióval,meg böszmeséggel palástolják a gyengeségüket.

Mert mit láttak otthon,pont ezt,agresszívitást.

Innen már csak egy ugrás, "az asszony verve jó"...

Jöhetsz nekem itt a látszólag (ál)tudományos baromságoddal,neked elmentek otthonról.

Remélem nincs gyereked...

Azért kíváncsi lennék, hogy az itt hozzászólók közül, hány embernek van gyereke!? Hányan tudnak valósan visszaemlékezni a gyerekkorukra és értékelni, hogy mi miért történt!? Illetve, hogy mennyire látják a mai világot reálisan!?

Sem azzal nem értek egyet, hogy a gyereket ütni-verni kell, sem azzal, hogy nem lehet hozzáérni. Én elég jól emlékszem hányszor seggeltek ki és soha másért nem kaptam, csak a hazugságért! De megtanultam, hogy sokkal kevesebb gonddal jár, elmondani az igazat és a mai napig gyűlölöm, ha hazudnak nekem! Ettől függetlenül, nem lettem agresszív, sem befordulós és a gyerekeimet sem verem unos-untalan. De szerintem, nem is ez a legnagyobb kérdés! Hanem az, hogy az a szülő, aki OKKAL rácsap a gyerek seggére, az mindemellett mennyit foglalkozik a gyerekkel! Meg érti e a lurkó, hogy miért kapta és tudja e azt magában hová tenni!? Itt jön képbe a szülő felelőssége. Ez az ami mára már 90%-ban hiányzik, mert a szülők nagy része le sem sz....ja a gyerekét! Meg is lehet nézni a mai fiatalokat! Arról nem is szólva, hogy sokan elfeledkeznek a büntetés (nem testi fenyítés!) helyes alkalmazásáról, pedig tökéletesen működő dolog. "rossz voltál, nincs tv", "nem értél haza időben, szobafogság"

A gyerekeket elsősorban szeretni kell és példát mutatni nekik! Nem utolsó sorban pedig, értelmes emberként kezelni, mindegy hány éves! Mert minden gyerek olyan lesz, amilyen példát maga előtt lát. Ezt a haverokna való megfelelési kényszert pedig, hagyjuk! Baromság! Nekem is voltak olyan haverjaim, akik minden hülyeséget megcsináltak és húztak bele másokat is. Azóta meg alkeszek, drogos vagy lúzerek lettek! Én miért nem!? Mert volt értékrendem és el tudtam dönteni, hogy mibe mehet bele és minek milyen következményei vannak! Na ez az, ami 100%-ban a szülőn múlik!

Nem. Megérdemelni nem érdemli meg, mert azzal azt sugallod, hogy a gyerek a hibás, és a szülő soha, de megdolgozhatik érte alaposan. Van, nagyon ritkán, de van, amikor tényleg csak egy kiadós nyakleves segít észhez téríteni a kölyköt.

Ez még nem bántalmazás, habár a nevelés csődje felé közelít.

"megfelelési kényszert pedig, hagyjuk! Baromság! Nekem is voltak olyan haverjaim, akik minden hülyeséget megcsináltak és húztak bele másokat is. Azóta meg alkeszek, drogos vagy lúzerek lettek!"

oké hagyjuk.

és mi van a többi "haveroddal", akik drogosok és alkeszok lettek, ők miért?

vagy akiket sikerült belerángatni a hülyeségbe annak ellenére, hogy jó nevelést kaptak?

te csak egy vagy a sok közül, szép és elismerésre méltó az, hogy te voltál olyan talpra esett, hogy nem kerültél bele abba amibe más jól nevelteket sikerült belevinni.

egyébként egyáltalán nem elbagatellizálni való dolog a megfelelési kényszer, attól hogy itt néhányan csodálatos gyermekkort éltek meg, és csak a saját példájukkal tudnak dobálózni, attól még a valóságban más tényezők is jelen vannak.

ezért szokást azt mondani, hogy ne magadból indulj ki.

a többi haver azért lett alkesz, meg drogos, mert mert nem kapták meg a megfelelő időben azt a nyaklevest a szüleiktől, amit meg kellett volna.

Persze, persze, szülői példamutatás... Ezzel csak az a gond, hogy nem csak a szülők nevelik a gyereket. háromévesen bekerül az oviba, és napi nyolc órában neveli 20 másik gyerek. Az a példa nem számít? dehogynem... Ezt mindenki átélte, akinek oviba ment a gyereke. Az enyéim ott tanultak meg káromkodni. Magyarázd meg egy háromévesnek, hogy miért ne buz1zza le a nagyszüleit... sok sikert. én kiosztottam két nyaklevest, egyet a buz1ért, meg egyet a kurv4ért, aztán érdekes módon nem panaszkodnak rá többen, hogy csúnyán beszél. a gyerkőc meg köszöni szépen, jól van.