A szüleim miért nem fogadnak el?

Ha jól csinálod akkor előnyt kovácsolhatsz a tudásodból...

Én pl 14 éves koromtól elég sokszor megkaptam, hogy "egész nap csak játszol" haveroméknál sokszor hallottam "ebből nem lehet megélni" "a játékból nem lehet megélni"...

3 szakmám van annak köszönhetően, hogy akkor elkezdtem programozással foglalkozni (játékok által), elég jól fizető állásom...

Szóval ha jól csinálod akkor megtudod teremteni a jövőd alapjait...

Mondjuk a programozáshoz matek kell, ha az sem érdekel akkor neked ez nem járható út, de pl az angolt is tudod kamatoztatni, ha jól csinálod...

A szüleid nem akarnak rosszat neked, csak ők azt hiszik jobban tudják nálad, hogy mi a jó neked...ők nem látják át pontosan mit miért csinálsz és mikor...ők látnak valamit ami alapján ítélnek és korrigálni próbálnak...

22F

Nézd, az tény, hogy 3-4-es bizonyítvánnyal nem sokra mész, ha tovább akarsz tanulni.

Van már valami elképzelésed, hogy mit dolgoznál szívesen? Jó lenne ezt átgondolni, úgyis pályaválasztás előtt vagy, aztán összeülni velük, és megnézni, hogyan tovább. Ha javítani akarsz a bizonyítványon, akkor lehet, hogy kicsit el kéne engedni a sportot, ha viszont sportvonalon akarsz továbbmenni, akkor jobban rákoncentrálni. Az se mindegy, milyen sportágat űzöl, meg lehet-e élni belőle, van-e kedved a későbbiekben tanítani, edzősködni (az aktív sport nem nyugdíjas állás.)

Ők a jövődért aggódnak, ha ebben érettséget mutatsz, és együtt gondolkozol velük, nem fogod azt érezni, hogy "nem fogadnak el."

A szüleid semmi olyan változtatást nem kérnek tőled, ami arra utalna, hogy nem fogadnak el úgy, ahogy vagy. (Nem a hajad színével vagy egyéb adott tulajdonságaiddal foglalkoznak.)

Attól, hogy nem érdekelnek a tantárgyak (egyik sem???) még meg lehet tanulni őket.

Az a fél óra, az biztos, hogy csak fél óra...?

Persze, este nehéz tanulni, ezt is megértem, de a sportból nem fogsz megélni, sem a számítógépes játékokból.

Tudom, minden embernek a maga problémája a legnagyobb, de azért így kívülről nézve elég abszurd, hogy ennyi miatt öngyilkos akarnál lenni.

3-4-es eredménnyel, meg úgy, hogy semmi nem érdekel, tényleg semmi nem lesz belőled, a sportkarrierhez meg az "lég jó" édeskevés, ilyen idős korban már versenyeredmények kellenének, tehát az max hobbinak lesz jó.

Az idegennyelv iránti érdeklődés alapnak jó, de egyébre nem. Aki legalább jól tanul, annak nyitottak a lehetőségei, de a tieid már akkor jelentősen leszűkülnek, amikor még addig se jutottál el, hogy mi érdekelhet. Az iskolában meg nem azért tanulunk, mert érdekel, hanem mert kell, kellenek az alapok. Az majd a továbbtanulásnál játszik, hogy mi érdekel, és mehetsz abba az irányba, ha az alapjaid elég erősek ahhoz, hogy ezt lehetővé tegyék. A szüleid csak az szeretnék, hogy ne kapáld el magadat már most. Az meg egy kicsit luxus, hogy edzésről minden nap úgy jársz haza, hogy csak fél 9-kor tudsz nekiállni tanulni, ha mellette nincs olyan penge agyad, hogy ennyi elég lenne.

Kezdjük ott, hogy a szüleid nem értenek meg téged, és te nem érted őket.

Ha nem értesz valamit, akkor érzel dühöt.

Ha nem értesz valamit, akkor egy dologgal lehet orvosolni: kérdezz, beszélj!

Mond el nekik, hogy mit érzel, mi zavar, de kérdezd meg őket is, hogy ők miért hajtanak ennyire téged. Tudd, meg, miért félnek annyira, hogy esetleg (nem valószínű, hogy így lesz, de mivel ezt mondják, ebből kell kiindulni) a napon fogsz dolgozni 2000Ft-ért?

Igazából az egész kérdésedet, amit ide kiírtál, meg kéne mutatni nekik úgy, ahogy van. Ezek az igazi érzéseid, ezekre a kérdésekre keresed a választ, csak azt hiszed, hogy ők nem fognak válaszolni rá, nem fogják megérteni, pedig igen. Ők a szüleid, és minden tettükkel jót akarnak neked. Ez nem azt jelenti feltétlenül, hogy valóban jót is tesznek, de a szándékuk mindenképpen jó. Ők úgy látják a saját szempontjukból, hogy ez az út lesz a legjobb neked hosszú távon. Te úgy látod (nyilván a hosszú távú szempontokat még nem tudod átlátni, mert még nem tartasz ott), hogy másképpen képzeled el a megvalósítást. Egyeztetni, közelíteni kellene a te álláspontodat az övékkel, hogy javuljon a helyzet és mindannyiótoknak megfelelő megoldás születhessen.

Ha most az itt válaszolók véleménye után mész, és párat kiragadva azt akarod otthon érvényre juttatni a beszélgetés nélkül, az valószínűleg újabb vitákhoz fog vezetni, aminek nem sok értelme van. Hallgasd meg a véleményeket, de a probléma megoldása azon múlik, hogy te és a szüleid le tudtok-e ülni megbeszélni komolyan a dolgokat, vagy nem. Ha nem ülsz le velük, akkor nem lesz megoldás.

Az öngyilkosság ennek a komoly beszélgetésnek a kikerülése, elhárítása. Megéri? Levezetném az egyenletet:

Egy komoly, talán kicsit kellemetlen beszélgetés kb 1 órában a szüleiddel, akik szeretnek

VS

végleges, visszavonhatatlan, örökké tartó halál...

Látod, hogy az öngyilkosság mennyire nem arányos? Beszélgess a szüleiddel! ;-)