A szüleim nem szeretnek, nem kellek nekik, tudom. Hogy dolgozzam ezt fel?

16 éves vagyok, apukám és anyukám már 5 éve elváltak. Anyukám a törvényes gondviselőm. Nem dolgozik, sosem dolgozott, a Nagymamával él még mindig. Apukám jól keres, egyre többet vagyok már nála, de a barátnője kibírhatatlan. Apu és Anyu mindennap szidják egymást, rajtam keresztül üzengetnek. Nincs otthonom, nincs saját szobám, nem is volt soha. Mindig a nappaliban kellett aludnom egy matracon, mert anyum tisztaságmániás, és a ""saját"" ágyamra még felülni se lehetett, hozzá se lehetett érni, mert pontosan milliméterre be volt rendezve a plüssökkel, be volt mindig ágyazva, hófehér, méregdrága ágyneművel. A két ház között ingázok minden héten. Apukám mindig kiabál velem, nem adnak pénzt ennire se a suliban, de ha adnak is, akkor vissza kell adnom, mert apum azt mondja: "nem fogok fizetni anyád helyett, majd a gyerektartásból fizeti neked". Nem kapok ruhákat, anyum visszakéri még a 200-as forintot, amit buszra adott. Apa jobban szereti a mostohalányát, ezt meg is mondta nekem. Anyukámnak havonta más pasija van, van, hogy egész délután alszik, szóval nem is találkozunk. Anyum nem iszik, nem alkoholista, de depressziós. Volt, hogy amikor 6 éves voltam, felhasznált arra, hogy a zöldségesnél lopjak, amíg ő elterelte az eladónő figyelmét. Ilyen gyerekkorom volt, anyukám tisztaság mániás, megvette nekem a ruhákat, de nem hordhattam őket, a szekrényben álltak, mindig besurrantam a szobájába és órákig néztem a szekrényben a szép ruhákat. 2 pólót és egy 1 nadrágot hordhattam hónapokig. Fodrászhoz se vittek. Apukám nagyon jól keres, most is gyönyörű lakása van, de én semmit nem kapok. Egy chipsnek az árát is vissza kell fizetnem, minden kis blokkot eltesznek, amit rám költöttek. Apu de régebben félt anyutól, papucs volt. Most gyűlölik egymást, és ennek én iszom meg a levét. Elegem van, hogy mindennap azt hallgatom anyutól, hogy "apád egy r**adt f*****opó, a büdös k****jával együtt megölném mindkettőt", és még hasonló szépségeket. Apum oldaláról ugyanez. Egy bátyám van, de ő messze él tőlünk, már ő is elmenekült. Nincs senkim, a barátaim már elfordultak tőlem (régen is sokan bántottak, magántanuló is voltam). Van egy kiscicám, de ő is nagyon rossz állapotban van, de anyu nem viszi orvoshoz, azt mondja, erre nem költ pénzt. Nem élek rossz körülmények között, nem bántanak, nem vertek meg soha, a Nagymamámnak szép háza van, mindig főz rám, de ő is öreg már. Az ő kis nyugdíjából élünk, meg a gyerektartásiból. Mit tegyek? Ezt már nem tudom elviselni? Még 2 és fél év van a suliból, gimnáziumba járok, le kell érettségiznem, de a jegyeimen nagyon sokat rontottam.