Valóban a legjobb megoldás az elköltözés?

Nem mindig lehet kommunikacioval megoldani a problemakat, ahhoz mindket felnek nyitottnak kell lennie ra. Akinek a szulei olyan mentalitasuak, hogy 'csak az lehet igaz, amit en hiszek annak, te meg fogd be amig eltartalak', no veluk hiaba ul le az ember otszazszor, otezerszer, az semmit nem fog megoldani.

Nekem is kemeny volt a csaladi hatterem, gyerekkoromban bantalmazassal, kesobb mar "csak" lelki terrorral, folyamatos erzelmi es egyeb zsarolassal.

Es igen, elkoltoztem, mert egyszeruen semmi mas nem hasznalt. Anyam olyan ember, hogy ervelhetsz barhogy, o csak sajat magat hallja.. Megis mi mast tudtam volna tenni? Mondjuk mar akkor is lazadtam, kulonben sokkal durvabb lett volna a terror, ha hagyom.

Tudod aki akar valamit, az addig kuzd, amig meg nem tudja oldani.

18 evesen nem sikerult, de ra 2 evre igen, addig pedig epitgettem az alapokat (kamaszkoromban a nyelvtanulas volt az egyik menstvaram, ugy lattam, ez eselyt ad majd a kitoresre, igaz is lett). Tarsberletbe mentem (szobat bereltem), tanultam, nappal dolgoztam, forditasokat vallaltam, ejszakankent azokon dolgoztam. Most, par evvel kesobb, kulfoldon elek ugyan, de jo allasban, szuper alberletben, kapcsolatban, sinen van az eletem. Erdekes modon azota a szuleimnek is rengeteget valtozott a hozzaallasa.. Nem leszunk sosem szoros csalad, az en dontesembol, de mar normalisan kezelnek, amikor nagy ritkan beszelunk, nem hiszik azt, hogy barmit megtehetnek velem.

Akkor, amikor otthon laktam, sokkal, de sokkal konnyebb lett volna ulnom a sz*rban, sirankoznom es kifogasokat keresnem, a szuleimre kennem, hogy idegroncs vagyok, cserebe aludnom ejszakankent es nem eheznem neha ho vegen.. De ennyi aldozatot megert, mivel tudtam, hogy ez csak atmeneti allapot, nem is tartott fel evnel tovabb (utana talaltam egy jol fizeto allast es bedolgoztam magam a ceghez), a szabadsagom pedig karpotolt mindenert. Visszagondolva ugyanugy csinaltam volna mindent.

Neha egesz egyszeruen nincs mas megoldas, a kommunikacio lenne az idealis, igen, de mint mondtam, ehhez ket ember kell. Az pedig nem megoldas, hogy az ember csak panaszkodik, egyre frusztraltabb lesz, gyartja sorban a kifogasokat es nem tesz semmit, hogy a helyzeten javitson. Nem lazad, nem keresi a megoldast, nem onmagaban latja a kulcsot a helyzethez.. Mert lehet a szuloket hibaztatni a kudarcokert, igen, de meg ha jogos is, mit er vele az ember? Oke, megvan a bunos, de attol miert lesz jobb a helyzet? Attol meg nem valtozik semmi, aktivan tenni kell, maskepp nem megy.

Es nem, ez nem a 'dogoljon meg a szomszed tehene is' hozzaallas, az tolem mindig is idegen volt, ez egesz egyszeruen egy 'tessek, itt egy pelda arra, hogy ha felallsz a hatsodrol es kuzdesz a celjaidert, el lehet oket erni'.

Nem muszaj egyetertened, csak bemutattam az allaspontom es a tapasztalatom.

Nem arról van szó, hogy a válaszolók elköltöztek-e otthonról, hanem arról, hogy sok tininek csak a szája jár, hogy a szülök nem vesznek meg neki mindent "pedig nem kevés a pénzük", illetve nem akarnak normálisan viselkedni, részt venni a közös munkában -azoknak jót tesz, ha elköltöznek, mert ott rájönnnek, hogy a pénz nem beszáll az ablakon, hanem meg kell érte dolgozni, nem az a fontos, hoyg mennyi a jövedelem, hanem hogy a szükséges kiadások kifizetése után mennyi marad, hoyg egy embernek nem jogos mindet odaadni, mert neki "igénye" van, a többiek meg örülnek, ha van kaja, illetve a házimunkát meg kell csinálni akkor is, ha nem szereti az illetö, stb.

HA valakinek nem tetszik ott, ahol van, akkor álljon a saját lábára, és attól kezdve nem fogják a szülök korlátozni.

Mellesleg ilyen tanácsokat leginkább 18 év fölötti kérdezök esetében olvastam eddig, 14 éveseknél nem.

Általában adnak más javaslatot is, de azokat a kérdező mindig kizárja, áltlaában inkább hülye kifogásokkal, mint normális érvekkel.

Mondjuk hogy beszéljen velük (bár még nem próbálta, de biztos nem lenne eredményes); zárja a szobaajtót (azt nem lehet, akkor máglyán égetnék el); ajánljon fel valamit ő is, ha kér valamit (nincs ideje rá a tanulás és a heti 18 különóra mellett) stb.

És egy idő után bizony elfogynak a tanácsok, mert a kérdező maga zár ki minden egyéb értelmes megoldást.