Mit tegyünk anyukámmal?
26 éves vagyok, 1 éve sajnos újra itthon élek a szülői házban és úgy érzem, szépen lassan teljesen lecsúszok, becsavarodok, és arra a sorsra jutok, mint anyám.
Ő 14 éve pszichiátriai kezelés alatt áll. Mániás depresszió, pánikbetegség, mindenféle fóbia és hasonló finomságok. Gyakorlatilag az egész kamaszkorom ebben az idegbeteg környezetben telt, átitatta a fél életemet ez az egész. Végigéltünk soksok éve gyógyszerváltásokat itthon, sosem felejtem el a kiabálását...
Alapból ő egy nagyon jó ember, tele jóindulattal, gyermeki naivsággal, de a gyógyszerek teljesen elbutították, rengeteg félét szed, van egy egész szatyornyi. Emellett ugye az öregedéssel járó változások miatt is egyre nehezebb együtt élni vele. A problémáit nem tudta soha megoldani és szerintem nem is akarta, könnyebb a betegségével takaróznia. Csak azt nem veszi észre, hogy körülötte tönkremegy mindenki. Testvérem 18 évesen elment, összeköltözött 6 másik emberrel, majd évekig külföldön élt, végül most itthon van egy másik városban él. Apukám teljesen befásult, megkeseredett, leöregedett, megfáradt. Én kollégiumba költöztem 20 évesen, majd a volt párommal éltünk együtt 3 évig, de tavaly szakítottunk, és akkor haza kellett költöznöm, mert nem tudok egyedül egy albérletet fenntartani. Azóta szerintem én is megőrültem picit. Soha nem voltam ilyen idegbeteg, elkeseredett, reménytelen és üres.
Semmit nem fogadnak el a szüleim az itthon lakásért, csak gyűjtögessek. Az ételeimet saját magam intézem, etetniük nem kell, fűteni nem nagyon kell, inkább fázom, szinte csak fürdök itthon. Cserébe azért szoktam segíteni, takarítok, konyhai dolgokat elvégzek, szoktam vásárolni, mégis anyutól mintha kapnám a kétértelmű megjegyzéseket: " Az XY is otthon lakik a szüleivel, és ad haza minden hónapban 20 ezer forintot. " Amikor rákérdezek, hogy akkor én is adjak-e, akkor azt mondja, hogy " Nem kell, nem azért mondtam."
Magát és nagyon sokmindent itthon elhanyagol, folyton a telefonját nyomkodja, észre sem veszi mi történik körülötte, eszik és panaszkodik. Sokszor, ha beszéltem hozzá, úgy reagált, hogy tudtam, foggalma nincs mit mondtam neki.
A kisujjunkat nyújtjuk és sokszor pillanatok alatt a vállunkig rágja a kezünket. Megmozdulni nehezen mozdul, mert "fáj" mindene. Beszélni nem lehet vele, mert az rosszul esik neki és sír, mert őt mindenki bántja és őt senki nem szereti.
Felőröl itthon és maga körül mindenkit, érzelmileg próbál manipulálni, és teljesen rámentem én is idegileg. Elfáradtam. Nem szeretek hazajönni, mindig feszült vagyok. Apukám is inkább túlórázik, másodállást vállal, vagy kint van és a ház körül tevékenykedik.
Nem tudom mit tehetnénk, mert tudom, hogy az anyukám, és felnevelt, és hálásnak kellene lennem, de egyszerűen nem tudom mit érzek. Szomorúságot, ürességet. Burokban tartottak, emiatt egy gyenge, határozatlan, önbizalomhiányos, naiv felnőtt nő lett belőlem :(
válasza:nem akarlak elkeseríteni de a mániás depresszió poligénes öröklődésű, tehát tuti hogy kaptál gént belőle ami hajlamosít rá.
nálunk is van ilyen az unokatesóimnál, az anyjuk két bátyja és a szülő is öngyilkos lett ennek a betegségnek köszönhetően.
összesen három halott.
az asszony is jár pszichiáterhez, és totál be van amúgy kattanva évtizedek óta.
az unokatesómon még nem mutatkoznak a jelei... de félek hogy csak idő kérdése.
ő nem ott él, elköltözött pestre.
remélem ő megússza.
Már arra is gondoltam, hogy ha teljesen tisztán körvonalazódik esetleg, hogy nekem is ilyen bajom van, én inkább valahol csendben titokban megölöm magam. Én nem akarom másnak megkeseríteni az életét.
Gyereket is szeretnék/szerettem volna, de nem vagyok biztos benne, hogy jó döntés lenne :(
válasza:nem vagytok egyedül ezzel a problémával, rengeteg hasonló család él így, csak kevesek mernek megnyilvánulni és segítséget kérni. gratulálok ezen lépésért..
a genetikailag örökölt dolgok nincsenek kőbe vésve.. a szokások, hiedelmek, fejlődésünk során belénk égett képet nevezik úgy a tudomány szűk látókörű katonái, hogy "genetikailag örökletes". nekünk 21. századi gyermekeknek megadatott az, hogy szüleink több generáción át cipelt szenvedését feloldhassuk. édesanyádnak egyetlen problémája van, mint ahogy ő is megfogalmazza, a szeretet hiánya.. azaz nem képes önmagát szeretni, így nem képes másokat sem. amennyiben te megtapasztalod a szeretetet, töltekezel belőle, rádöbbensz arra, hogy csodálatos szeretetreméltó lény vagy és önzetlenül képes vagy árasztani magadból a szeretetet, képessé válsz arra is, hogy neki is megmutasd.. hogy őt is szerethesd. édesapáddal és testvéreddel ezt őszintén átbeszélve heves érzelmi megnyilvánulások által (aminek fel kell szabadulnia ennetek) meg fogjátok találni a megoldást hogy a lehető legtöbb szeretettel láthassátok el édesanyátokat, hogy feléledjen benne az a tűz amelyet a gyógyszerek, a kütyük, a mindennapok szürkesége elnyom.. környezetváltozás, szervezet méreganyagoktól való felszabadítása, produktív cselekvés, közhasznú cselekedet.. ez mind képes kimozdítani őt jelenlegi állapotából.. viszont egy nagyon fontos tényt vegyetek figyelembe: nem tudtok neki segíteni akaratán kívül.. tehát benne kell megszülessen a vágy, hogy ő ki akar jönni ebből, s hogy segítséget kérjen.. ritka ám leghálásabb esetben szeretteitől, gyakoribb és hosszabb megtérülés esetén külső szakembertől.. de nem a rendszer, s gyógyszeripar rabszolgájától. ajánlom a jógát, táncot, a családállítást, a kineziológiát és egyéb hasonló természetes eljárásokat.
amennyiben sikerül kipuhatolni legfőbb vágyát, gyermekkori álmait, sokat lehet segíteni ezáltal.
egészséget s kitartást!
válasza:Utolsó válaszoló, elég tudatlan egy ember vagy. A depresszió egy betegség, melyet többek között az agyban lévő neurotranszmitterek egyensúlyának felborulása, és a mellékvesék által termelt kortizolok magas szintje okoz. Természetesen erre még rá tesz egy lapáttal a hete életkörülménye is.
A válaszod körülbelül annyira volt értelmes, mintha egy influenzásnak azt mondanád, hogy "ne legyen már 40 fokos lázad, nem igaz hogy nem tudod magad összeszedni".
Kedves Kérdező! Kérlek ne keseredj el, van fény az alagút végén! Ha már Ennyire mélyponton vagy, kérj segítséget egy szakembertől. A helyzeten az javítana a leginkább, ha elköltöznél otthonról. Keress lakótársakat, ha egyedül nem tudod fizetni a lakbért. Addigis változtass az életmódodon, kezdj el sportolni, változtass az étkezési szokásaidon, keress egy hobbit, ami leköt. Próbálj meg pozitívan gondolkodni, ha kell, végy elő egy darab papírt, és írd tele pozitív állításokkal. Semmiképpen se hagyd, hogy elhatalmasodjon rajtad a letargia!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!