Mit tegyek, ha nem tudom elmondani anyukámnak az igazságot, ezért folyton titkolózom, hazudok?!

"Én is ebben a cipőben jártam és azt kell mondjam, hogy ez egészen kis gyerekkorban "programozódik" be, elég egy eset, amikor a szülő nem úgy reagál a gyerek dolgára, ahogy kéne, és onnantól kezdve a gyerek majd nem meri elmondani őszintén hogy mi történt."

EZ TELJESEN IGAZ. Egyszer, 3 éves koromban a csecsemő húgom pizsamáját ráadtam a játékbabámra. Utána elhívott enni anya. Békésen ettem, amikor anya odahozta a játékbabát, és megkérdezte tőlem, hogy én voltam-e. Tök nyugodtan válaszoltam, hogy "igen". Akkora pofont adott, hogy majdnem kitörte a nyakamat, én voltam 15 kg, ő meg 100 kg. Azóta minden kis dologban hazudok neki, egyszerűen ezt érte el ezzel. Belém nevelt, hogy az igazság elmondásáért verés jár, a hazugság meg úgymond egy "kiskapu". És akkor még ő hőbörög, hogy miért nem mondom el neki a rossz jegyeimet, miért titkolom előle. Hogy miért?! Mert így lettem nevelve, azért! Gondolom anya erre az esetre már nem is emlékszik, számára ez a tökéletes nevelés, szerinte a liberális módszerek "hlyeségek". Nem azt mondom, hogy soha nem emelhetett volna kezet rám, de ott, az a pillanat meghatározó volt az egész személyiségemre (amúgy én kiskoromban kimondottan csendes voltam és visszahúzódó, csak egyszerűen autista, akinek nem elég, ha egyszer-kétszer elmondanak valamit. Ő azóta sem tudott beletörődni, hogy nem egy zseni gyereket szült. Mindig a húgommal példálózik a mai napig is, mert bezzeg a húgom már 8 hónaposan szilárd ételt evett, bezzeg a húgom már 3 évesen tudott számolni 1000-ig, bezzeg így, bezzeg úgy. A mai napig azt vágja a fejemhez anya, hogy én 4 évesen nem tudtam felvenni a kesztyűt, bezzeg a húgom. Bocs, hogy megszülettem, te nem védekeztél. :) )

Kérdező: Csináld azt, amit már elgondoltál, 2 hónap múlva költözz el. :)

Bocsássatok meg nekem ezért a kommentért, de én már nagyon idős vagyok. És sokmindent átéltem és megtapasztaltam. És nem szabad hosszú ideig hordozni magadban a fájdalmat, a bántást. Én a 22-es kommentelőnek is azt ajánlom, hogy üljön le az Édesanyjával egy teára, és mondja el őneki is ezt a történetet, amit itt megosztott velünk. És majd meglátja, hogy mit reagál az Édesanyja. Ha nem érti meg, marad minden a régiben, és kész. De ha egyetlen százaléknyi esélye van annak, hogy jobb lesz a kapcsolatuk, akkor érdemes tisztába tenni a dolgot.

És a kérdezőnek is azt ajánlom, hogy elköltözés előtt üljön le őszintén megbeszélni a problémáit az Édesanyjával.

[II. János Pál egyik életrajzírója, André Fossard szerint azon kérdésére, hogy melyik lenne az az evangéliumi mondat, amelyet akkor választana, ha csak egyetlen mondatot hagyhatna örökül az utókornak, a pápa habozás nélkül azt válaszolta, hogy „az igazság szabaddá tesz titeket” (János 8. fej. 32.)]