Szörnyű sírni látnom anyát. Hogy segítsek neki?

A szüleim elváltak, anyának ez a 2. házassága, 9 éve házasok.

A nevelőapám először teljesen normális volt, de mára egy állat lett.

Ő jogász, sokkal többet keres, mint anya 180 ezres fizetése, mégis anya fizeti a ház hitelét, a rezsit és mindent, ami vele jár (tűzifa, takarítás, kertész, ha szükséges). Nem mondja meg anyának, mennyi pénze van. De ugye anya nem bír mindent fizetni, ezért néha kér tőle pénzt (nem 50-60 ezreket, hanem mondjuk 5-öt) és akkor hatalmas üvöltözés van, hogy anyának semmi nem elég, most adott neki nemrég, stbstb. Tegnap nem talált kétezres forintot, ami a zsebében volt és anyával este 10-kor elkezdett üvölteni, hogy azonnal adja vissza, tudja, hogy ő lopta el és lehordta mindennek... Kiderült, hogy a kabátzsebében volt végig a kétezres és csak nevetett utána, anya közben sírt.

Anya biciklivel jár mindenhova, mert az autóját tönkretette a férje. Anyának nem vesz új autót, de magának most néz egyet, ami 10 millió felett van, pedig a mostani autója is 4-5 éves és semmi baja nincsen.

Minden évben elvisz minket nyaralni, közben hangoztatja, hogy milyen nagylelkű, pedig nekem apa fizeti ki az utat és a költőpénzt is ő adja. Aztán a nevelőapám semmilyen idegen nyelvet nem beszél, én kettőt is és mindig nekem kell fordítani. De van, hogy éjszaka kezd el kopogni az ajtómon, hogy menjek le neki a hotel bárjába fordítani és ha elküldöm melegebb éghajlatra, elkezd üvölteni. Idén pl. egy külföldi házaspár jött ki a mellettem lévő szobából, hogy minden rendben van-e. Meg magának kint is megvesz mindent, anyának semmit, mert mégis mit képzel, hogy akár egy 20 euros táskát szeretne...

Most nyáron egy orvos házaspár is abban a hotelben volt, ahol mi és nagyon jóban lettünk és mondták, hogy látszik a nevelőapámon, hogy valami gond van nála fejben. Üvöltözik, de akár a legnagyobb tömeg közepén is, utána meg vagy nevet, mint valami eszelős, vagy úgy tesz, mintha semmi nem történt volna.

Folyamatosan 16-20 éves lányokat nézeget, anya előtt is és olyanokat mond, hogy az undorító. Legutóbb is elmentünk vacsorázni, akkor is ezt csinálta és mikor felálltam, hogy odahívom a lányt, akkor nekem esett, hogy mégis mit képzelek...

Megcsalja anyát, semmit nem segít itthon, enni és aludni jár ide, anyát cselédnek nézi. Elvárja, hogy mindenki csinálja meg neki azonnal, amit kitalál, de ő semmit nem tesz meg még a saját gyerekéért sem.

Nincsenek barátai, a szülei nem beszélnek vele.

Szörnyű, hogy minden este az üvöltözést kell hallgatnom, mert bármit mondana neki anya, vagy kérne tőle, azonnal kiabál és csapkod.

Én szeptemberben elköltözöm innen az egyetem miatt és félek, hogy akkor anya teljesen egyedül marad.