Miért korlátozzák egyes szülők a sérült/fogyatékkal élő embereket?

A történet a következő. Mikor érettségi után elvégeztem 2 okj-s szakmát, a szüleim nem akartak főiskolára engedni, mondván, hogy drága a tandíj. Erre az volt a válaszom, hogy szeretnék járni fősulira, mert diplomával nagyobbak lesznek az esélyeim az elhelyezkedésre, és szükségem van egy közösségre, ahova tartozhatok. Tavaly nyáron mikor jelentkeztem diákmunkára,azért mert szeretnék egy kis tapasztalatot gyűjteni és más emberekkel megismerni, erre szüleim mondták, hogy a sérült emberek kiszorultak a munkaerőpiacról és úgysem lesz munkám. Erre az volt a válaszom, hogy aki akar dolgozni, az talál munkát, és jelenleg már több, mint egy éve diákmunkában dolgozom suli mellett. A harmadik szituáció az volt, hogy a fősulin örülnek, ha minden tárgyból meglesz a kettes. Említettem nekik, hogy nekem ez nem elég, mert ösztöndíjakra szeretnék pályázni, és ki szeretnék törni onnan, ahol vagyok (Az összes ösztöndíjat elnyertem, amit megpályáztam). Erre az volt a válaszuk, hogy az ösztöndíj nem pótolja a társas kapcsolatokat, amivel én is tisztában vagyok. Azt is mondták nekem, hogy hiába van diplomájuk, mégsem fizetik meg őket tisztességesen, és nem voltak kitűnő tanulók a fősulin, és ösztöndíjat sem nyertek. Ellenben húgomtól többet vártak el, mint tőlem. Elvárták, hogy 2 emelt szintű érettségit tegyen, nyelvvizsgája legyen érettségi előtt, főiskolán 4-es átlaga legyen, dolgozzon suli mellett, és ösztöndíjat nyerjen. Nekem az az érzésem, hogy tőlem túl keveset várnak el. Anno az engem diagnosztizáló szakemberek sem jósoltak nekem nagy jövőt, és a szüleim fejéhez vágták, hogy járassanak speciális suliba, amivel szüleim nem értettek egyet. Másrészt azt is a szüleim fejébe sulykolták, hogy nem lesz munkám és örüljenek, ha önálló életre képes leszek. Szeretnék megkérni minden kedves kommentelőt, hogy a rosszindulatú megjegyzésektől kímélni szíveskedjenek!Üdv.