Az apám teljesen elfelejt engem?

Első sorban is milyen jogon kötötted ki, hogy nem lehet másik gyereke az apádnak?

Magad tehetsz róla, hogy ki akarod apádat sajátítani és nem hagyod, hogy az általa választott életet élje.

Apád mostani párja lehet, hogy ronda és bunkó, számodra. De apád őt választotta. ha lejjebb vennél magadból, még meg is javulhatna a kapcsolatotok.

Te el vagy szállva magadtól, de nem ám csak eg kicsit, hanem rendesen!

Egyrészt semmi beleszólásod abba, hogy apád kinek csinál gyereket, ehhez semmi közöd. Másik: a te házad? Te vetted? Le kéne szállnod a magas lóról, mielőtt végleg elmarod magad mellől apádat!

Jaja, kicsit kisebb arc,több kompromisszumkészség,egy csipetnyi megértés, meg egy halk sorry apád felé,és megjavul a kapcsolatotok :)

Az új "anyukáddal" meg "egyezz ki",ha jót akarsz.

Nem kell szeretni,de elviselni balhé nélkül igen.

Apád őt választotta,van közös gyerekük, nem fognak egykönnyen szétmenni szerintem,ebbe jobb, ha beletörődsz.

Ha jobb kapcsolatot szeretnél apukáddal, azért te is tehetsz, és neked is van benne nem csak mozgástered, de felelősséged is, nem csak neki.

Az, hogy neki, illetve nekik lesz-e közös gyerekük, - életkorodból függetlenül - nem a te döntésed (volt), hanem két felnőtt emberé. Ha apukád élettársa valóban az ő tudta nélkül, őt becsapva esett teherbe, az roppant gerinctelen húzás, de szerintem érdemes lenne szembenézned egyrészt azzal a ténnyel, hogy apukádnak komoly felelőssége volt abban, hogy milyen nőt választ, megismeri-e kellőképpen, mielőtt megbízik-e benne fogamzásgátlás terén (létezik óvszer is azoknak, akik biztosan nem akarnak gyereket), illetve azzal is, hogy apukád a történtek után is vele akart maradni, és gondoskodni akar a közös gyerekükről, aki aztán - ezt gondolom, te is belátod - egy ártatlan, kiszolgáltatott újszülött, aki végképp nem tehet semmiről.

Az az élet természetes velejárója, hogy apukádnak a kisbaba miatt kevesebb szabadideje van - gondolom, amikor te voltál újszülött, veled is sokat foglalkozott.

Attól, hogy született egy másik gyereke, téged még ugyanúgy szeret - a szeretet nem olyan, mint egy alma, hogy ha két ember között el kell osztani, akkor egyiknek kevesebb jut.

Erről jut eszembe: apukád az élettársát nem "a lánya helyett" választotta. Egy felnőtt férfinak vagy nőnek természetes igénye, vágya, hogy társa, párja legyen, függetlenül attól, hogy van-e gyereke vagy sem. Egyik sem pótolja a másikat.

Megértem, hogy megviselt a szüleid válása, de megpróbálhatnál megbékélni vele idővel, hogy apukád már mással él, és ha nem akarod, hogy eltávolodjatok egymástól, akkor megpróbálhatnál veszekedés és számonkérés helyett megértőbb, elfogadóbb, kedvesebb és alkalmazkodóbb lenni. Nem tudom, hogy hány éves vagy, de ha több időt szeretnél tölteni vele, van annak akadálya, hogy te menj hozzájuk látogatóba?