Szülők, támogatnátok az egyetemista fiatokat abban az esetben, ha ez lenne a helyzet?

2 évvel ezelőtt nem szerettem volna az egyetemet még elkezdeni, tisztában voltam vele, hogy nincs megfelelő háttértudásom ahhoz, hogy zökkenőmentesen elvégezzem. Be is igazolódott a sejtésem, nagyon nehezen haladok az egyetemmel, pedig tényleg rengeteget tanulok, de szimplán egy matek orientált szakon alapvető hiányosságra nem tudok építeni, és ez a motivációmat is annyira elszúrja, hogy a többi tárgyammal sem tudok haladni.

A szüleim nagyon szeretnék, hogy mihamarabb elvégezzem a szakot, mert szeretnének dicsekedni azzal hogy diplomás a fiuk, de sajnos nekem idő kell ahhoz, hogy ez sikerülhessen. A családban nincs diplomás, így érthető, hogy szeretnék, ha mihamarabb meglenne, hogy büszkék lehessenek rám, de kikészülök idegileg, hogy folyton azon kell kattognom, mit szólnak majd a szüleim ahhoz, ha első nekifutásra ez nem fog menni (már diáktanácsadóhoz is járnom kell emiatt, és a gyomrom is rendszeresen fáj a stressz miatt).

Szeretném a következő félévet passziváltatni, vagy kiíratkozni az egyetemről, és egy OKJ-s képzést elvégezni, ahol tudom önképezni magam, és közben szakmát is végzek, mindeközben suliba is járok, így a diákstátuszom megmaradna. Erre az 1-2 plusz évre szükségem lenne, hogy behozzam a lemaradást, és amikor újult erővel jelentkeznék az egyetemre, biztos vagyok benne, hogy el tudnám végezni, mert elhivatott vagyok, van ambícióm és lelkesedésem, de alapvető hiányosságok matematikából egy matekos szakon (ELTE-IK Prog.Inf.) hatalmas hátrányt jelentenek.

Szülők, ha ezt én így megmondanám nektek, támogatnátok a döntésemben?