Milyen anyagi helyzet az amivel felelősségteljes a gyerekvállalás?

Ha hónap végén nem kell számolgatnod, hogy kihúzd a következő fizetésig.

Ha nem várod messiásként a családi pótlékot.

Ha elromlik bármelyik háztartási géped, van rá fedezet, hogy kicseréld.

Ha lebetegszik a nagyobb kereső, akkor se kell kölcsönkérned.

Ha nem kell soha ételen, fűtésen, egészségen spórolnod, hogy kijöjj...

...ekkor már elegendő pénzed van.

mindenkinél más, mi megbeszéltük miknek kell teljesülni ahhoz, hogy belevágjunk:

megtakarítás(kb 500.000 jelenleg de ez havonta növekszik)

magánorvoshoz járhassak, és ez ne okozzon anyagi gondot

stabil, fix munkahely, kettőnk fizetése jónak mondható

anyagilag nem szorulunk senki segítségére

ha el akarunk menni valahova ne a rokonokat kelljen ugráltatni, meg tudjuk fizetni a bébiszittert

a gyereknek mindenből tudjak jó minőséget venni( persze nem ok nélkül túlárazottat, de a ruhái pamutok, a játékai is tartós, jó minőségűek)

"Mi az elfogadható helyzet?"

Nincs ilyen. A minap 350 ezer ft -al rendelkező házaspár írta, hogy nem merik a 2.-ik gyereket bevállalni....

Ha az első válaszoló szerint szültek volna emberek a világháború után, akkor nemigen születtünk volna meg, s most nem ülnénk itt és nem írhatnánk interneten :-)

Minden pillanatban változó világban élünk.

Nem tudod előre megjósolni, hogy:

- mikor lép le a férjed

- mikor szervezik át, szüntetik meg a munkahelyedet

- mikor kapsz egy olyan betegséget, ami egyik pillanatról a másikra tönkreteheti az életedet (2 ismerősömnek is huszonéves gyereke kapott stroke-ot

- mikor üt be egy gazdasági válság stb.

Most csak általános, reális, valós dolgokat soroltam fel.

Felelősségteljesen vállaltam gyereket, jól is kerestem, azt is végiggondoltam, vajon egyedül fel tudom-e nevelni, ha valami grimbusz van.

Apa a gyerek 2 hónapos korában lelépett. Nem baj, nem könnyen, de neveltem gyereket tovább. Mindig volt otthon annyi pénz, ha a gyerek hó végén megbetegszik, legyen orvosságra is pénz (több ezer ft)

- Nem kalkuláltam bele, hogy nem tudok visszamenni a munkahelyemre, mert az apa lelépett.

Más munkám lett, megéltünk: egy nénit gondoztam alkalmi munkavállalóival + társasházat takarítottam ).

Nem kalkuláltam bele, hogy egyszer megbetegedtem - nem tudtam dolgozni, attól a pillanattól nem kerestem pénzt :-(

Nem kalkuláltam bele, hogy egyszerre jött a 2008-as gazdasági válság és a gyermekem tej és szójaallergiája, ami mindkettő ige-igen megrengette a pénztárcánkat.

Végül nem kalkuláltam bele, hogy bár 2011-ben az állam segített vállalkozónak lenni, majd fél év után, 2012-ben egy tollvonással hoztak egy olyan rendelkezést, hogy 27 ezer ft adó helyett 49 ezret kellett fizetnem. Mivel güriztem, mint az állat, kórházba kerültem 2 hétre.

Most megélünk.

Gyermekem 1998-ban született, a leírtak ellenére 2008-ig normálisan éltünk - még Spanyolországban is voltunk :-)

2008 óta most jutottam el odáig, hogy kezdünk tűrhetően meglenni - már tartozástörlesztésre is futja :D

Lehet lehúzni, hogy nem voltam felelősségteljes. (ja, ezt az időszakot végig egyedül csináltam, apa csak egyszer jelentkezett, amikor érdeke fűződött volna hozzá.)

4-es, te felelősségteljesen vállaltál gyereket, de kevered a dolgokat.

Az,hogy x év után valami miatt akkorát változnak a körülmények,hogy az ember "bajba" kerül, az nekem nem ugyanaz, mint amikor eleve átgondolatlanul, tényleg szinte a semmire vállal valaki.

Azért valljuk be. Bár van rá esély, hogy hasonló történik mint veletek-mármint,hogy sok minden "veszik" el egyszerre, de szerintem kisebb, mint arra,hogy egy alapból a minimálisra gyereket vállaló család helyzete sokkal jobb legyen.

Én is úgy gondolom, hogy az a felelősségteljes gyerekvállalás, ha van annyi nettó keresetetek, hogy időben be tudtok fizetni minden számlát, nem várjátok kétségbeesetten a családit, nem kell spórolnotok a kaján, változatosan tudtok enni.

Ha valaki beteg lesz, akkor nem vág földhöz a gyógyszer kiváltása. Nem okoz gondot egy hűtő, sütő, stb. csere/javítás, ugyanígy a kocsiszerelés, stb.

A lényeg, hogy vígan elvagytok és nem érhet titeket olyan váratlan költség, ami megrendítené a családi költségvetést.

Emellett persze nálam nem ez a minimum. Számomra fontos a sport, hobbi, az évi egyszeri síelés és nyaralás. Hétvégék a hegyekben, Balatonon, külföldön.

Nettó 500 alatt nem vállalnék 2 gyereket és ezt úgy, hogy ebből az összegből maximális gyed van, nem a rendes munkadíjam.

Szeretném ha előre tudnánk haladni az életben, világot láthatnánk a gyerekekkel is, megengedhetnénk magunknak, hogy a gyerekek külföldre mehessenek nyáron nyelvet tanulni, stb. Tudnánk venni nekik lakást, eleinte befektetési céllal, később pedig a sajátjuk lesz és ők rendelkezhetnek vele, stb.

Szerencsére a jelenlegi anyagi helyzetünk megengedi ezt, reméljük még jó sokáig így lesz, de szeretnék egy nyugodt életet, amikor nem kell azon aggódnom, hogy mi lesz a gyerekeimmel, mi lesz, ha már idősebbek leszünk és elvileg csak a nyugdíj maradna.. Illetve én azt is belekalkulálom, hogy mi van ha valamelyikünk egyedül maradna a gyerekekkel. A jelenlegi helyzettel,ez sem lenne gond.

Vagy komplett adósságnélküliség, vagy magas törlesztőképesség -nem egy bedőlni készülő cégnél -, adósságspirál kizárva.

Ha van hitel, amellett valami biztonsági tartalék.

Ezek mellett havi pár tízezer forint közös megtakarítás.

Szerintem ez lenne a minimál amire azt mondom, nagyjából nyugodt lesz az álmuk.

Ideális, saját lakás, nulla adósság, ezek mellett havi 60.000-80.000 forint közös megtakarítás.

sok szegény nagy boldog családot láttam már, és sok gazdagot, ahol a szülők ki sem láttak a munkájukból, nem tudtak a gyerekneveléssel foglalkozni...

Persze kell a munka, ki kell tudni fizetni a számlákat, de ezt fel lehet építeni akkor is, ha már megvan a gyerek.. persze családja válogatja... ahogy sokan említették, sok helyen nem is beszélhetünk családról.. ez egy totál szubjektív kérdéskör, ahol tök felesleges lepontozni a másikat, mert úgyis mindenki a sajátjához ragaszkodik...

A szegény családoknál sem biztos, hogy olyan nagy a boldogság, meg van idő a gyerekre, ugyanis attól még hogy szegények,lehet, hogy azért a kevés pénzért éjjel-nappal hajtanak. Inkább lennék gazdag család elhanyagolt gyermeke, mint szegényé, mert szeretetből nem lehet továbbtanulást, életkezdést finanszírozni, már ha egyáltalán van szeretet és nem csak a pénztelenség miatti keserűség és indulat.

A kérdésre a válasz pedig: az én szememben a stabilnak mondható, rendes munka, életbiztosítás, tehermentes ingatlan és persze egy megbízhatónak gondolt pár. Garancia semmire sincs, de nehezebb belebukni egy ilyen háttérrel a dolgokba, mint egy albérletes lumpen alakkal való együttélésbe, hol hol egyik nem dolgozik, hol a másik.