Szerintetek jogosan haragudtam meg, vagy csak a hormonjaim tombolnak?

A hosszú hétvégén hazamentünk édesanyámékhoz, és bejelentettük a családnak a nagy hírt, hogy a férjemmel babát várunk. Nem mondom, hogy kiugrottak volna a bőrükből örömükben, de gratuláltak. Tudni kell a terhességemről, hogy annak minden "szépségét" viselem az állandó émelygéstől, a random hányásig. Otthon voltak tesómék is a 7 hónapos unokaöcsémmel. Pont nálam volt a baba, mikor is telerakta a pelust. Odavittem tesómnak, hogy tegye tisztába. Erre anyu el kezdte mondani, hogy igazán megcsinálhatnám én is, mivel nemsokára úgyis élesben kell ezt csinálnom. Mondtam neki szépen, amennyiben nem szeretné, hogy lehányjam az unokáját, nem kér ilyet tőlem. Erre jött a kioktatás, hogy én csak kényeskedem, játszom az eszem, nincs is nekem semmi bajom, mivel a családban soha senkinek nem volt ilyen terhes tünete, csak azért nem pelenkázom be a gyereket, mert nem akarok segíteni a tesómnak. Ezt hallgattam vagy egy órán keresztül, mikor is mondtam a férjemnek, hogy hazamegyünk, nekem nincs szükségem három nap feszültségre. Azóta felhívott már nagyanyám, hogy illene bocsánatot kérnem anyámtól és tesómtól, mert bunkó voltam.