Mi történik velem? Szórakoznak velem a hormonjaim?

Tudom, kicsit furcsán fogalmaztam meg a kérdést.:)

Arról van szó, hogy egy jó ideje már a gondolataim 99%-át olyan dolgok teszik ki, amikkel azelőtt sosem foglalkoztam.

Komoly kapcsolatban vagyok, mindig jó volt a kapcsolatunk a párommal,az elejétől fogva nagyon szeretjük egymást. És ennyi. Sosem gondoltam túl a dolgot, boldogok voltunk (és vagyunk) és örültem ennek, sosem vágytam másra.

De az utóbbi időben olyan hihetetlenül elhatalmasodtak rajtam az érzelmek. Folyton arra gondolok, hogy Vele akarok már élni (nem élünk együtt még), gondoskodni akarok róla, azt szeretném, hogy egy család legyünk, hogy minden este Mellette aludhassak el. Többször átfutott az agyamon, milyen lenne, ha lenne egy gyerekünk(Nekem ilyen jut eszembe? Mikor ezelőtt a gyerek gondolatától is rettegtem és mindig határozott voltam e téren, hogy nekem soha nem kell gyerek. Szeretem a gyerekeket, nagyon aranyosak és mindig mosolygok, mikor látom őket, de sajátot nem szeretnék(szerettem volna?)). Olyanokra gondolok, hogy hogyan mondanám el neki a hírt, hogy kisbabát várok, vagy elképzelem, hogy ő beszél rá, hogy legyen babánk. Ezek mellett folyton arról álmodozom, hogy együtt fogunk élni, hogy az övé leszek mindig, és egyszer talán még a feleségeként is bemutatkozhatok helyeken, stb. stb. Reggelig tudnám sorolni.:)

Nem értem, mással is volt már ilyen, hogy ennyire érzelmes lett? Nem voltam ilyen, de most már annyira ezeken jár az agyam. Más is volt már így "megkattanva?".:)

Nekem ez azért ennyire furcsa, mert nem tudom ezeket a gondolatok/érzéseket irányítani (de nem is akarom, mert nagyon jó::)), csak ezelőtt nem érdekeltek olyan dolgok, mint saját család, házasság stb.

N